Mit csináltok, ha azt feltételezitek, hogy a gyereketek hazudik a hollétéről?

Ha ezt akarod a gyerekednek, mert TE azt feltétlezed róla, hogy hazudik - nevetséges -, akkor készülj fel, hogy amint lesz elég pénze úgy otthagy titeket, hogy hátra se néz többé, aztán majd kehet itt kérdezősködni, hogy miért szrik rátok.

Úgy nőttem fel, hogy semmit nem hittek el, amit állítottam, mert biztosan nem mondok teljesen igazat.

Mégis, milyen szr önbecsülése és fos értékrendje van az ilyen embernek, aki mindent megkérdőjelez, amit a 8-12-16 éves gyereke mond???

Vagy nyilván magából indul ki.

"Nincs rá bizonyítékod, abból indul ki a feltételezés, hogy nem elég részletes a beszámoló."

Nem játszom FBI-ügynököt!

Ha azt mondta, hogy X helyre megy, akkor amíg ő maga nem mondja, vagy teljesen egyértelmű bizonyíték meg nem dönti ezt a feltételezést (pl. összefutok vele a város túlsó végén), addig készpénznek veszem a szavait.

Ha meg kiderül, hogy mégsem ott volt, egyszerűen megkérdezem, miért nem ezt mondta.

Nem drámázva, nem számon kérve, csak meglepődve.

Egyébként hazaérkezése után sem íratok vele igazoló jelentést sem, hogy ha "nem elég részletes", akkor gyanúsíthassam.

Egyszerűen embernek tekintem és ember módjára beszélgetek vele arról, hová szeretne menni és ott meddig maradna, utólag legföljebb megkérdezem, jól érezte-e magát.

Ha meg 18 éves elmúlt, akkor végképp nincs mit számon kérni rajta. Ha megtisztel a bizalmával, megköszönöm neki. Ha nem mondja el, azt is megértem.