Szülők kívételezés után mikor rá jöttek utána be látták és bocsánatot kértek?

Nekem egy konkrét dolog rémlik. A nagyobb tesómat mindig elkényeztették, nem tudom, miért, talán mert ő volt a legidősebb, de mindig mindent engedtek neki és mindent meg is kapott, mi kicsik meg szigorral voltunk fogva és nem kaptunk csak úgy semmit. Egyszer a nagytesóm rákezdte, hogy neki kell egy új cipő, olyan, amilyen a barátnőjének is van, ami amúgy baromi drága volt. Én meg mentem haza a suliból, kibicsaklott a bokám és a cipőm elvált oldalt a talp résznél, mire hazaértem, már lógott a lábamon. Mondtam anyának mi történt, ő meg mondta, hogy hát azt meg lehet ragasztani/varrni, nem fog új cipőt venni nekem, mert nincs rá pénz, majd fizetés után. Majd napokkal később a nagytesómmal elment megvenni neki azt a cipőt, amiért hisztizett. Nagyon pipa voltam, mert én meg jártam abban a cipőben, ami meg volt ragasztva oldalt, de látszott rajta, hogy otthoni gányolás eredménye, meg a víz is belement. Sokat égett a pofám a suliban miatta, nem csúfoltak, de azért nekem tök sz_r volt, hogy ilyenben járok. Aztán évekkel később pakoltuk ki a régi cipőket a garázsból, amik már kicsik voltak meg nem hordtuk őket, és ott volt nagytesómnak ez a cipője, majdhogynem vadiúj állapotban, mert alig hordta, magán már nem tetszett neki, csak a barátnőjén. Mondtam anyának, hogy milyen jó, hogy én meg jártam abban a szakadt sz_rban, ő meg kapott egy rohadt drága cipőt, amit végül nem is hordott. Anya emlékezett a történetre és mondta, hogy hát igen, ez egy rossz döntés volt, már belátja és sajnálja, ha vissza tudná forgatni az időt, inkább nekem venne újat és nem nagytesómnak.

Úgyhogy van ilyen is.