Mit lehet tenni, ha Édesanyám mindent "elvenne" ami az enyém lehetne? Ez a fordított szerep milyen tapasztalatokat hozott nektek? Aki esetleg megélte.

Ismerkedtem sokáig egy férfival, de nem jött össze a hosszútávú kapcsolat, ezért anyukám abban bízik, hogy akkor majd ő jó lesz neki, mert amúgy is féltékeny volt rá, hogy milyen jóképű pasi. Most lenne egy munkám, amit inkább elvállalna ő (ugyanaz a foglalkozásunk- óvónő). Fél a saját életét élni, mert nagyon toxikus az apám, és leépítette őt mentálisan/fizikailag, mindenhogy, emiatt semmi nem változik körülötte évek óta, és ráadásul eltartott is. (Nem váltak el, hasonló sztorit olvastam a napokban itt a kérdések között egy gyenge anya kapcsán-annyi a különbség, hogy én egyke vagyok nincs sok testvérem).

Na már most mivel testvérek híján csak én vagyok neki, úgy érzem, teljesen tőlem függ, tőlem várja azt, hogy legyek az ő anyja. Azt, hogy én egész életemben rettegtem, féltem otthon, azt mindig sajnálta, de nem tett érdemben semmit. (Annyit azért igen, hogyha apám megvert volna, akkor lelökte rólam, stb. szóval azt nem hagyta, hogy fizikai bántódásom legyen, és ha épp szidni kezdett verbálisan, akkor azt sem hagyta, de elválni nem vált).

Mivel bennem több erőt lát, így nagyon érzem azt, hogy bár barátnős, látens módon, de megfordultak a szerepek.

Volt akinek hasonló tapasztalata volt? Hogyan küzdött meg azzal az érzéssel, hogy nemhogy neki sincs anyatigris anyja, de nem tudja megvédeni a saját anyját és emiatt tehetetlen?