Hogy álljak hozzá apámhoz, aki hirtelen keresztény lett?

Nekem a keresztapám csinálta ezt, de vele nem találkoztam annyit, mint mondjuk te a szüleiddel. Nekem inkább azért volt ciki, mert még arra is emlékszem, amikor ő volt a legnagyobb vallásüldöző. A szüleim annyira nem vallásosak, de azért évi párszor elmentünk templomba, voltam elsőáldozó, bérmálkozó, keresztapám meg mindig úgy beszélt ezekről a dolgokról, mint a háborús bűnökről. Aztán lett egy mélyen vallásos barátnője, aki mellett ugyanolyanok mértékben lett hívő, mint előtte ateista.

Ha úgy látod, hogy a részéről őszinte a dolog, akkor nem kell tenned semmit, éld az életed, légy olyan apukáddal, mint előtte. Ha látod, hogy ez csak megjátszott dolog, akkor meg ne menj bele a beszélgetésekbe, gáz lesz.

Szerintem is mentális okok lehetnek az ilyen mögött. Nekem is voltak olyan osztály és munkatársaim akiknek nagyon zűrös volt a múltja aztán rátaláltak a Bibliára és hirtelen megvilágosodtak és attól a perctől fogva "Szentként" illetve erkölcsös emberként tekintettek magukra. Pedig ha jobban megvizsgáljuk őket, kissé kizökkentjük őket lehet rajtuk érezni a pszichológia nyomást. Nagyon sok ember ezzel nyomja el a rejtett erőszakosságát.

Nem tudom, hogy apádnak milyen volt a múltja de hogyha ez zavar téged akkor kérd meg, hogy amíg ott vagy érthetően beszéljen, attól, hogy őt megszállta a Szentlélek azt elintézheti magában vagy a hétvégi templomba járással.