Mit lehet kezdeni ilyen helyzettel?

Járok pszichológushoz. Megértem, amit mondotok, de akkor is. Nekem nem eshet rosszul?

Nem értem miért ilyen, de komolyan. Én annyi mindent megtettem, hogy ne legyen ilyen. Gyámhivatalba nem akarok állandóan járni, mert ő feljelent a nagyszülői jogai miatt. Volt már ilyen egyszer. Jól érzem, hogy ezek a kijelentései bántóak és rombolóak?

Nem mondta el, nem beszéltünk akkor.

Nem akarom pótoltatni, csak attól félek, megint ki akarja sajátítani a gyerekem. Azért, ha valakit vendégül látok az otthonomban, akkor nem illik levegőnek nézni, csak azért, mert az unoka a minden. Itt előtte is voltak köztünk gondok, kezdve attól, hogy nem engedett továbbtanulni, konkrétan titokban jelentkeztem, és államilag támogatott képzésre vettek fel, diákhitelből tartottam fel magam. Utána 2.diplomát már munka mellett tanultam ki. Én próbálok neki megbocsájtani, de ez olyan, hogy egy lépés előre, kettő pedig hátra, ha vannak olyan kijelentései, hogy ő nem érti, miért nem néztem felé két évig, pedig hát ő sosem bántott, meg hát senki sem. Nagymamámmal él, ami szerintem nem jó, de ő tudja, ebbe én nem szólhatok bele. Nagymama is elég sokat bántott, beszólogatott, egyszerűen csúnyán viselkedett. Tipikusan az az ember, hogy a földön fekvőbe is belerúg. Vele végképp nem szeretnék semmilyen kapcsolatba kerülni. Apai nagyszüleimet nagyon sajnálom,hogy már nincsenek, pedig ők teljesen más generáció, mint anyai nagyszülők. Ők igazi tanyasi emberek voltak, megélték a világháborút, mégis lehetett velük sok mindenről beszélni, nagyapám is igyekezett velem sokat foglalkozni, ha ott voltam nála. Nagymama is sokat tanított sütögetni, vitt a strandra.Szóval ezek szép emlékek és nem igazán bántottak.

Mindenkinek köszönöm a válaszát.