Elvárjátok, hogy az egyetemista fiatok/lányotok ki vegye a részét a házumunkából, amikor hazamegy?

Mivel kb havonta jön haza, igyekszem úgy időzíteni, hogy ne essen semmi nagyobb arra a hétvégére. Néha nyilván nem kivitelezhető, de szívesen jön pl tavasszal a kertbe veteményezni.

Főzni nagyon szeret, szóval általában együtt csináljuk, de nem elvárás. Egyetem mellett végig dolgozott, már két éve végzett, ritkán van itthon, hagyon zsibbadni. Próbálunk inkább értelmes közös porgramokat szervezni arra néhány napra, mikor itthon van.

Mert amíg az albérletben van, ott nem főz, takarít? Ha már nem a szülőkkel lakik, és igazából kb csak haza jár látogatni, akkor szerintem az elvárás az elég túlzás.

Nyilván ha a szülők fizetik az albérletet meg mindent, akkor "elvárható", de ez az elvárás dolog amúgy annyira egy g*ci undorító dolog. Én végig úgy nőttem fel, hogy engem sosem kértek meg, belém sose nevelték, hogy szívesen akarjak segíteni, vagy hogy ez közös, családi program. Hanem mindig le lettem b*szva, hogy nekem ezt KELL csinálnom és elvárás, és soha nem mondhatok nemet, mert akkor én leszek a sz*r.

Nem vártam el tőle soha, vendég volt, kiszolgáltam, és örültem minden együtt töltött percnek:)

(Bár most is megtehetném, de az óceán túlsó partján él már a férjével.)

Nem elvárnám, de jólesne ha elmosogatna vacsi után pl.

Vagy segít, ebben-abban,ha fiú, akkor apának megszerelni valamit.

De inkább a közös időtöltős, közben beszélgetős dolgok.

De semmiképp sem osztanék ki feladatot.

Valoszonu nagyon konzervatív szüleid vannak, de miért esik nehezedre segíteni nekik?

Nem járnék haza.

Nem is jártam, mert nálunk is hasonló volt. Hazamentem, érdekes módon akkor kellett függönyt cserélni-vasalni, nagytakarítani, FESTENI!, meg minden szr.

A negyedik ilyen "véletlen" után nem jártam többé, mert non sense, hogy rögtön a kihasználás megy. Közös program nulla, a beszélgetés kimerült az érkezésem utáni egyórában max.

Így minek járjak haza? Van jobb dolgom is.

Hát igen, ez így tényleg elég durva. Hát ha másképp nem megy, keress munkát, programot arra a pár napra,vagy ne menj haza.

Máshol nem tudsz ilyenkor aludni? Hogy napközben talslkozhass a szuleiddek pár órát , de aztán le is lephess. gondolom azt azért szeretnél.

Karácsonyra várjuk haza a gyereket. Eszem ágában sincs dolgoztatni. Azt elvárom, ha mondjuk találkozik a barátaival, és későn jön haza, eszik/iszik még valamit, akkor pakoljon el maga után, ne arra menjek be reggel a konyhába, hogy rumli van.

Meg a karácsonyfa felállításában és díszítésében szeretném, ha segítene.

És ennek semmi köze ahhoz, hogy én (jobban mondva mi) fizetjük az albérletet meg az alap szükségleteit.

Sajnálom, én biztos ritkábban látogatnék haza, hátha észbe kapnak. Nagynéném volt ilyen, a lányának mindig kiadta a feladatokat, ahogy hazaért pénteken. (Ablakmosás, csöveket/szekrény tetejét leporolni, csillárt takarítani, függönyt mosni, gazolni.) Kvázi az egész nagytakarítást rá hárította. Nálunk anyukám szerette maga végezni a házimunkát, nekünk csak fent kellett tartani a rendet, illetve a saját szobánkat kitakarítani.

Azóta eltelt közel 20 év, nagynéném semmit sem változott. Havi egyszer látogat haza a lánya, a program ugyan az, mint régen. Most már a korára és a kisebb betegségeire hivatkozik, amiért nem tudja maga elvégezni a dolgát.

Nem, csak tartson rendet, ne csináljon rendetlenséget, pakoljon el maga után.

De azért számítanak a részletek is. Pl. az ablakpucolásnál, nem olyan egyszerű már idősebb korban. Ha ezért kell segítened, mert anyukád idősebb, vagy nehezen mozog, félő, hogy leesik, akkor természetesnek kéne lenni, hogy segítesz neki.