Anyám miért veszi személyes sértésnek azt, hogy mire költötöm a pénzem?

#1 Nem gondolom, hogy lecseréltem. Nem adtam el, amit tőle kaptam, sőt, azt is használom. Csak most ha mondjuk lemerül valamelyik, akkor ott a másik már feltöltve, és nem a fél oldalt berregő, ezer éves, párszáz forintos vezetékes fülessel helyettesítem.

#4 Amúgy ezek a "hasznos" ajándékok engem is kikészítenek, pedig mi még csak szegények se voltunk. Ha szükségem van egy nadrágra, mert nincs elég hordható állapotú, akkor akkor a szülinapomtól függetnelül kell. Ez ilyen megúszósnak érződik, nem kell rajta gondolkodni. És nem mondom, hogy kell valami drága cucc, de én tudok örülni egy pepcos képkeretnek is, mert szeretem kipakolni a fotóimat. Ráadásul nálunk nem is ez volt a jellemző, hogy pont kellett valami, és akkor legyen szülinapra/karácsonyra, hanem mondjuk volt vagy hét tök ugyanolyan fekete farmerom, és akkor kaptam egy tök ugyanolyan nyolcadikat... Hát jó, remek... Egyszer biztos jól jön, de nem látom a belefektetett energiát, hogy ezzel örömöt akart okozni, csak ilyen biztonságos megoldás, hogy hát, nadrág mindenkinek kell, úgyis használni fogja, méretét tudom, kb mindig ilyet hord. És megint nem mondom, hogy legyen drága, csak a szándék, hogy esetleg tudjam, hogy ez tőle van, bármi.

Ennél már csak az vont a fenomenálisabb, amikor kamaszkoromban megkérdezték, hogy mit szerettem volna, többnyire valami könyvet, anyu közölte velem, hogy nem, az hülyeség, meg amúgy sincs falun könyvesbolt, munka után meg nincs ideje a városban elmenni érte(nem mintha ne lehetett volna megrendelni online, ha már úgysem meglepi, segíthettem volna), meg drága és nem fér bele, majd ő jól kitalál valamit. Jön a szülinapom, odaad háromszor-négyszer annyi pénzt, mint amibe az a "drága-nem fér bele" könyv került volna, azzal a felkiáltással, hogy költsem, amire akarom, és azért pénzt ad, mert ő nem tudja, hogy minek örülnék. Remek érzés, amikor közli velem, hogy nem tudja minek örülnék, azután hogy megkérdezte és válaszoltam... Jó semmi baj, megvettem a könyvet a pénzből, többit félretettem, ment a sértődés, hogy ezt minek kellett... Hát remek...