Apukám azt hiszi nem tudnék boldogulni , pedig én tudom mit akarok hogy akarom?

Azt lehetne elmondani apukámról hogy nagyon kedv függő és mindig máshogy kezeli le a dolgokat mi mikor hogy történik , de nagyon hamar idegbe tud jönni ( a családban ő az idegbajos aki nem hagy békén és néha úgy érzed hogy távol szeretnél tőle lenni , pedig szereted és nagyon zavaró , megváltozhatatlan ,sokszor úgy érzem hogy szó szerint mindent úgy kell csinálni ahogy ő akarja és mintha neki kéne megfelelni , egyébként jót akar ,nem buta.

Csak 26 évesen már nekem is megvannak a terveim pl: mennék kifele németbe , megvan a terv hogy mit (hegesztő) és hogyan meg kihez , erről persze tud.

Szeretnék tapasztalatot gyűjteni és végre saját károkból tanulni , ugye ennyi idősen mindenki átérzi hogy már talpon akar állni és magának bizonyítani vagy legalább saját magadnak meg szeretnéd teremteni amit szeretnél.

Én nekem az a tervem hogy jól szeretnék keresni , megteremteni azt amire vágyom és helyrehozni azt amit lehet amihez ugye pénz kell, az lenne a kérdésem felőletek ti amikor eltudtatok menekülni vagy kiszakadni az anyu apu hotelből :D akkor ti is megkaptátok már azt hogy nem bízik a képességedbe, vagy nem fog összejönni ? Nincsen szabad akaratom és ha valamit nem úgy csinálok akkor le vagyok bszva…!

Ha valami eszébe jut akkor csesztet hogy miért csinálom így vagy úgy , vagy ha elmúlt napokban valamiben hibáztam akkor kielemzi és visszatér hogy miért tettem azt amit tettem és miért úgy alakult…

Mindig mindent meg kell magyaráznom.

Tudjátok amikor el akartok szakadni tőlük és mintha ez olyan nehézkes dolog lenne pedig tudod hogy ahová tartasz az csak jobb lesz de mintha buta nem életre való lennél.