Mit tegyek, ha a szüleim haragszanak, mert nem nézem meg az üzeneteiket, mikor alszok?

50 éves férfi vagyok, és ha tehetem, én is alszom ebéd után.

Nagyapám, aki falusi parasztember volt, egész életében aludt ebéd után. Mondjuk ő reggel 5 óra előtt kelt és egész nap fizikai munkát végzett.

Tipikus egoista viselkedés, azt hiszik, hogy körülöttük forog a világ.

Ha elköltözik, akkor is ezt fogják csinálni, mert nem értik a magánszféra fogalmát, és annak megsértése sem zavarja őket!

#7

A férjem is alszik délután. Nekem tök idegesítő 🙈. Neki is olyan a családja, hogy egy bevásárlástól is elfáradnak, és mennek lefeküdni (nem túlzok). Nem ugyanolyan magas szinten, de ő is hozza ezt, mindentől elfárad (már nem tudom, hogy ez genetikai defekt, vagy tanult agybaj), alszik napközben, aztán panaszkodik, hogy semmit nem volt ideje megcsinálni. Mivel nappal aludt, ezért este nem álmos, de akkor természetesen nem azt csinálja, amit nappal elmulasztott, hanem csak játszik, mert már este van. Későn fekszik le, keveset alszik (bár nem olyan abnormálisan keveset), ezért nappal méginkább minden szartól elfárad, és megint csak alszik.

Néha nekem is mondja, hogy feküdjek le. De baszki, én csinálnám az életet inkább, majd este alszom. Ez a nappal alszunk - este pihenünk - éjjel alszunk, ez nekem az élettel összeegyeztethetetlen. És mikor csinálunk valamit (a délelőtti munkán kívül, ami a nap egyetlen aktív szakasza)?

De akinél nem okoz ilyen idegesítő következményeket a szieszta, annak egészségére.

HO-ban dolgozom, minden délután lepihenek 1-1 órára, mert KELL. Igen, szellemi munka, szóval agyilag teljesen kifáradok 9-12:30-ig. Jól esik 2-ig csak feküdni, esetleg aludni, nem tenni-venni.

A szüleid viszont abban élnek, aki du. alszik, lusta, semmirekellő, stb. Én ebben nőttem fel, amint elköltöztem kiirtottam ezt a káros toxic mentalitást, hogy véletlenül se problémázzak emiatt majd a saját családomban élőkkel.

14-es, elég gáz, hogy összejössz egy normálisan gondolkozó emberrel, elveteted magad, aztán meg ide okádod a vele kapcsolatos gondodat.

Szánalmas a hozzáállásod, sajnálom a férjedet. :(

#16

Normálisaaan gondolkozó? Hát eddig fel sem merült bennem, hogy bárki azt hinné, hogy a délutáni alvás felnőtteknél általános NORMA. Legfeljebb előfordul olyan, akinek az életritmusába ez tényleg belefér, és még igénye is van rá.

De a többségnek praktikusabb egyszer aludni egy normálisat, a napnak abban a szakaszában, ami úgyse nagyon jó másra, mint két rövidet, és megduplázni az ébredés utáni kómás akklimatizálódást, ezzel a nappalból is elvéve 2,5 órát, cserébe késő este unaloműzésként szöszmötölni. Ez így csak rossz szokás. Főleg ha valaki annyi mindent szeretne csinálni (amiket nappal lehet), de sosincs ideje, mert "ajj, már megint csak úgy elment a nap". Most ebben mi a jó, vagy miért lenne ez norma? Neki magának sem jó, ezért nem is csinálja ezt mindig (pedig tudná), hanem csak időszakosan belekerül ebbe a délutánialvás-spirálba.

Nem cseszegetem én, csak megcsóválom a fejem, ha panaszkodik. Tudja jól, hogy szerintem magának csinálja.

Na jó, olyankor igazán tud zavarni, amikor úgy jön ki a lépés, hogy ezer dolog (mármint meló) lenne itthon, ami közös, de ő lefekszik. Közben én is fáradt vagyok olyan értelemben, hogy még ha aludni nincs is kedvem, de szívesen letenném a fenekem egy fél órára a kávémmal (és egyébként alig valamivel aludtam többet éjszaka, mint ő), de nem lehet, mert valakinek meg kell csinálni amit meg kell csinálni, és nem várhat estig vagy holnapig. Aztán este kidőlök mint egy zsák krumpli, ő pedig fél 12-ig gépezget. Ha ő is részt venne a munkában, mindkettőnknek jutna legalább fél óra nyugodt élet, így viszont neki jut 1-2 óra alvás meg 2 óra dologtalan időtöltés, nekem meg konkrétan semmi, és cserébe még az összes szopást is megkaptam. Olyankor azért zavar. Kit ne zavarna? De szerencsére ritkán jön ki így, és olyankor se ugatom le, hanem igyekszem magamban levezetni, mert nem direkt ellenem csinálja, meg nem is azért, mert annyira leszar.

Eloffoltunk amúgy. Kérdezőéknél nem párkapcsolati munkamegosztás okozza a problémát, hanem szülő-gyerek, ami azért egész más. Ebben az esetben a szülőnek kéne úgy kalkulálni a gyerekkel, ahogy LEHET, és lehetőleg nem ad-hoc előrántani (főleg nem messenger üzenetben - senkinek sem kötelessége hozzánőve lenni a telefonhoz), hanem jó előre kiosztott feladatokat rábízni. Kérdező, ha rá tudod venni anyádékat, hogy inkább a rendszeres, előre betáblázható házimunkából osszanak ki rád arányosan, jobban járnál. Bár az ilyen szülők erre inkább azt szokták válaszolni, hogy nekik akkor sem az kell, hogy havonta lenyírd a füvet vagy hetente kitakarítsd a fürdőt, hanem az, hogy ha főzés közben rájönnek, hogy el kell szaladni a boltba tojásért, akkor azonnal ugorj oda addig kavargatni a kaját, mert nem igaz, hogy nem vagy képes. Az ilyennel viszont azt hiszem, nem nagyon lehet mit kezdeni.