Vannak itt olyanok, akiknek a családi háttere jónak mondható? Semmi alkoholista szülő, maximum csórók. Sőt esetleg el se váltak a szülők, és többé kevésbé jól megvannak, szeretetben élnek.

Egyik se igaz rám, de attól még jónak nevezném a családi hátterem, mert normális emberek voltak a szüleim, akik alapvetően szerettek.

Ők persze alkoholisták, nem túl tehetősek, elváltak, nem voltak meg jól, de vele nem bántak rosszul.

Szerencsések közé tartozom, jó a családi hátterem. Szüleim 33 éve együtt vannak, 31 éve házasok, szeretik egymást, rengeteg közös programot csinálnak, utaznak kettesben. Nem isznak, sosem vertek minket.

Mindenben számíthatunk rájuk, mindenben segítenek. Velünk is szeretnek közös programokat csinálni, például társasozás, szabadulószoba, színház.

Vettek nekem lakást a szüleim, elváltak és van egy értelmi sérült húgom. De ez nem befolyásolja annyira az életem, viszont édesanyám annyira módszeresen leépítette az én önbizalmam a nárcisztikus személyiségzavara miatt, hogy nem mertem pasizni 27 évig! :( Azt mondta fogadjam el, hogy sosem leszek olyan vékony és szép mint ő volt, mert alacsony vagyok es kerek, illetve ha nem változtatok a személyiségemen, akkor senki se fog elviselni. :/ mindenèrt hálásnak kellett neki lenni mert ha 25 éves korom előtt bármiben ellentmondtam neki "mert én vagyok az anyád". Apám nem védett meg, olyan feleséget választott, amilyen az anyukája volt, ő borderlineos volt valószínűleg és végül öngyilkos is lett...

A lelki terror akkor is rémes, amikor nem tàrsul hozzá alkoholizmis vagy fizikai agresszió.

Rettegek hogy egy nap rémes anyuka leszek.

ma 07:29

Erős önértékelési zavaraim vannak, de nem tudom, miből adódnak. Egyszer majd el kellene menni pszichológushoz. De amúgy nem panaszkodhatom, tanult vagyok, normális a fizetésem, házasságban élek, nem vagyok alkoholista/drogos.