Szerintetek is túlzás amit anyám csinál?

Anyum mindig szigorú volt velem, szinte sosem engedett kibontakozni. Persze gyerekként azt hittem ez a normális, hogy semmiben sem érvényesithetem az akaratom, azt kellett ennem, viselnem, tanulnom amit ő képzelt el nekem. Bennem folyton volt egy belső nyomás, és akkor kezdtem el felébredni úgymond amikor egyetemre kényszerített, rájöttem, hogy muszáj a saját kezembe vennem az irányítást ha boldog életet szeretnék. Közben folyton megkaptam, hogy amit csinálok hülyeség, nem támogatott az elképzeléseimben. Aztán lett egy jó szakmám, kis vállalkozásom, jelenleg külföldön dolgozunk a férjemmel és kb két havonta jövünk haza. De van jó pár dolog amit nem tudom hogy kezeljek vele kapcsolatban. Ilyen pl hogy napi szinten megkérdezi, hogy mit ettünk, vagy volt-e leves, ha épp itthon vagyunk akkor “hova megyünk, miért, miért maradtunk olyan sokat ?!” Ha ettünk anyósoméknál akkor “na jó hogy itthon már nem is jó az étel” vagy ha kitalálta, hogy menjünk vásárolni és én közlöm, hogy nincs kedvem akkor 5 éves módjára megsértődik, nem szól hozzám egy ideig. Amikor külföldről érdeklődöm, képet kérek az itthon maradt állatkáimról szinte mindig megkapom, hogy “csak azok érdekelnek, engem nem is akarsz látni?!” Ha írogatunk pár szót reggel nem elég,pl ma délután megkaptam, hogy” egész nap fel sem hivsz”. Illetve mai napig beleszól, hogy mit hova teszek a szobámban, sokszor volt hogy mindent elpakolt, amíg nem voltunk itthon. A ház közös, sajnos apukám már meghalt de a ház fele rajtam, fele anyumon van, ide szoktunk jönni amíg itthon vagyunk. Neki van élettársa, de ilyenkor hazajön, hogy együtt legyünk. Sajnos fél óránál hosszabb ideig nincs nyugalom, mert valamibe beleköt, teendőket ad, nekem pedig már nincs türelmem és indulatos leszek pedig amúgy nagyon szelid természetű vagyok.

Hiába közlöm vele, hogy felnőtt vagyok és azt csinálok amit akarok, amikor akarom, sosem tartja tiszteletben. Nem érti miért nem akarok beszámolni minden nap, hogy merre járok vagy mit ettem. Szerinte ez csak törődés. Szerintem és párom szerint fojtogató, uralkodó magatartás, nem tud leválni rólam. Jobb kedvében jönne, puszilna, akárhol vagyunk ölelget, fogná a kezem(sokszor rosszul fogadom) mert bennem van, hogy azelőtt fél órával még kiabált velem ès durcizott mint egy gyerek.

Szerintetek sem normális ez a viselkedés?