Az anyám miért ennyire napraforgó? Nem lehet lakásom, mert az aktuális pasija szerint ez így nem jó?
Kicsit elvagyok keseredve, dühös is vagyok, átverve is érzem magam.
23 éves vagyok, jövőre diplomázom majd, ha minden jól megy.
Aktuális lenne lassan, hogy legyen egy saját otthonom, ami teljesen az enyém, nem csak albérlet... Voltak is ilyen tervek, vagyis ezt hallgatom 17-18 éves korom óta, hogy majd ha lediplomáztam és lesz állásom, kapok egy lakást. Ami a mai világban, budapesti ingatlanárak mellett hatalmas segítség (konkrétan az albérletem kerül annyiba rezsivel, parkolóval együtt, mint amennyit néhány diplomás ismerősöm keres).
Nézelődtem mostanában lakásügyileg, hogy melyik kerületek a szimpatikusak, mik az élhető környékek, mire akarok nagyobb hangsúlyt fektetni.
Beszéltem erről a szüleimmel is, külön-külön, együtt is (elváltak amúgy). 2 hónapja még az volt a felállás, hogy nézzek szét, járjak nyitott szemmel, ha valami nagyon megfogott, jelezzem nekik.
Aztán most anya elkezdte mondani, hogy ő nagyon nem biztos ebbe a lakásvásárlásban, mert higgyem el, hogy sokkal jobb az, ha saját magam dolgozom meg érte, veszem meg a saját pénzemből és amúgy is, nagyon kevesen kezdik saját lakással... Én a barátja szavait hallom ki ebből, mert mikor először jött ezzel anya, akkor a pasi előtt kérdeztem tőle, hogy akkor mit gondol, miből lesz majd lakásom így? A pasi meg mondta, hogy "hát majd veszel fel hitelt és azért kelsz fel minden nap és mész dolgozni, hogy fizethesd a törlesztőt rá". Ő kicsit egyszerűbb, földhöz ragadtabb, és mióta az anyám vele van, ő is kezdi ezt átvenni. Mármint nem bántani akarom, de akkor nem ez volt a saját lakásért/házért való megdolgozásról a véleménye, mikor a nagyszüleim megvették a családi házunkat. Akkor sem, mikor mindkét férjétől is autót fogadott el ajándékként... És ami a legviccesebb, hogy olyanokat is mondott, hogy keressek magamnak egy társat és vele közösen építsem a jövőmet, jövőnket. Anya kétszer vált el, apa háromszor... Úgyhogy a családi mintámat látva én még házasság esetén sem szeretnék közös vagyont, vagy olyan helyzetet, hogy egy esetleges válásnál ne legyen hová menjek hirtelenjében.
Az a baj, hogy anya minden kapcsolatában, házasságában átveszi az adott udvarló személyiségét, nézeteit. Ha a pasi szigorú, anyám is az lesz. Ha engedékeny, akkor mindent szabad. Ha szeret eljárni szórakozni, barátokkal sütögetni, akkor hirtelen anya is erre vágyik. De ha itthonülő típust fog ki, akkor ő sem akar már sehová menni.
Most, hogy úgy néz ki, kb. a pasi miatt nem lehet lakásom, eléggé pipa vagyok. Sosem szóltam bele a szerelmi ügyeibe, nem is hiszem, hogy egy felnőtt nő erre várna. De a mostani helyzet felbosszant, mert ha ezt mondja már 16-18 éves koromban is, akkor nem kezdek el egy ennyire hosszú képzést, nem itthon tervezem a jövőmet, hanem már alapból külföldi egyetemet célzok meg, kint telepedek le és dolgozom, ahogy lehet, nem elvagyok a kényelmes biztonságban, mert bízom a szüleimben.
Mit tennétek a helyemben?
Próbáljak beszélni vele, hátha észreveszi kicsit magát, és észbe kap? Örülök, ha boldog, de a fél éve megismert párjának semmi köze az életemhez.
Legyek dacos, és ezek után már "csak azért se" alapon ne is kérjek a segítségéből? Ezt tenném a legszívesebben, de közben ott van az, hogy látom, mennyibe kerülnek a jobb színvonalú lakások és nem 40 éves koromban szeretnék sajátba költözni...
Gondolom a paskónak inkább az lehet a fő baja, hogy nem kis igényeid vannak. A random egyetemi albérlet annyiba kerül havonta, mint egy diplomás bér? Azért ez messze átlagon felüli szintet feltételez. Nyilván a saját otthonnal sem bánsz csínján. Azért az "elindítanak a szüleim az életben" nem egy garázsos sokszobás budai újépítésűt jelent a legtöbb esetben, csak egy egyszemélyre ideális pici garzont, amit később ha elad, mikor már családot alapít, önrészként ideális lehet egy nagyobb lakáshitelhez.
"...nem elvagyok a kényelmes biztonságban, mert bízom a szüleimben."
Magyarán az elmúlt öt évben semmit nem tettél félre, nem készültél az önálló életre, csak ültél a babérjaidon egyetem alatt, mert anyuék úgyis fizetnek mindent. Ez a baj. Ez zavarja a pasit valószínűleg, nem az, hogy a szüleid támogatnak.
De szar neked.
Anyád meg tipikus rabszolgafaj.
"Én a bikát biztos elküldtem volna az anyjába, ha így beleugat abba, amihez ennyire semmi köze."
Ez csak a kérdező feltételezése.
"És mit jelent a jobb színvonalú lakás?"
Nyilván erre lett megállapítva, megbeszélve egy keret, felső határ. Ezzel én is tisztában vagyok, így nem a Bazilika mellett nézek körfolyosós, nagypolgári 3 hálószobás lakásokat. De nem is a kőbányai egyszobás garzon az, amire vágyom. Ők is úgy vannak/voltak vele, meg én is, hogy ha már veszünk valamit, az olyan legyen, amit rendesen tudok használni, elférek benne, jó környéken van és hát az sem utolsó szempont, hogy tetsszen.
"Az ő érdekeit nézi hogy ne húzd le. "
Lehúzás, ha a saját gyerekedre költöd a pénzt?!:D
"Ezt a pénzt költhetné magára, félre tehetné öreg korára."
Igen, ilyen ám, ha gyereked van, nem költheted magadra minden pénzedet, ha jót akarsz neki is ... De a szüleim valamivel jobb színvonalon vannak, mint az átlag magyarok, így ez, hogy rám költenek egy nagyobb összeget, az ő jövőjüket sokban nem befolyásolja, nem az lesz innentől, hogy nekik miattam mindenről le kell mondani és ehetik napi 5-ször a penészes kenyeret.
"Csak a neten van mindenkinek ennyi idősen lakása, autója minden extrával, a valóságban nem."
Nem igazán érdekel az internet, meg az, hogy kinek mi van. Ez számomra igenis aktuális, mert ha dolgozni kezdek, a fizetésemet nem egy albérletre szeretném kiszórni az ablakon.
"Ha néztél lakást tudhatod, hogy baromi drágák, még ha gazdagok is a szüleid biztos vagy benne, hogy van annyi pénzük, hogy kitudják fizetni neked?"
Igen, biztos. Látom, hogyan élnek, milyen az életszínvonalunk.
"Ha lesz lakásod azt is fent kell tartanod, azt is a szüleid fizessék?"
Mint írtam, jövőre végzek az egyetemen.
"De vettem lakást. Hitelre persze. Már kifizettem."
Értem, szétnéztél mostanában az ingatlanpiacon, milyen árak vannak?:)
Még 5-6 éve is könnyebb volt lakást vásárolni egyedül, mint most.
"Magyarán az elmúlt öt évben semmit nem tettél félre, nem készültél az önálló életre, csak ültél a babérjaidon egyetem alatt, mert anyuék úgyis fizetnek mindent. "
Nem, magyarán azt jelenti, hogy elkezdtem az orvosit, ami a szívem vágya volt, mert biztosítottak a támogatásukról. Nyaranta dolgoztam már gimiben is, egyetem alatt is, de az az összeg nem olyan, amiből messzire mentem volna.
"Ez csak a kérdező feltételezése."
Fülem hallatára mondta, így nagyon semmit nem kellett a fantáziámra bízni!
Ha én lakást vennék a gyerekemnek, na, fixen enyém volna a haszonélvezet 100%-ig.
Egyébként mondjuk alap volna, hogy NEM vennék lakást. Egy lyuk is 15 millánál keződődik Bp-n.
Ha lenne is annyi pénzem SEM költeném ilyesmire.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!