Alberletbe koltozes?

Nagyon ember függő a kérdésed témája.

Jómagam az a típus vagyok, aki alapon szereti a csendet és bármivel bárhol feltalálja magát és szeret arra fókuszálni a lehető legbékésebb környezetben.

Számomra cseppet sem volt magányos, sőt inkább megváltás.

Kifejezetten harsány, nagyhangú családom van.

Egy napot bírok ki náluk max.

Én kimondottan szeretem a csendet, szeretek egyedül lenni...

Szóval nekem megváltás volt...

Viszont kutyával költöztem ,nagyon nehéz volt albérletét taláni..

Egyetem alatt kollégista voltam, majd utána kiköltöztem albérletbe, lakótársakkal. Később, amikor már volt jó munkám, külön albérletbe költöztem. Amikor meg már lett elég lóvém, vettem lakást.

Egyetem alatt 2-3 hetente jártam haza, később ez megritkult, kb. 1-2 havonta.

Semennyire nem volt nehéz, teljesen természetes folyamat volt. Utána már el sem tudtam volna képzelni, hogy 23+ évesen szülőkkel éljek.