Szerintetek érdemes még fenntartani ezt az apa-fia kapcsolatot?

Sziasztok!

30/F vagyok,a szüleim elváltak 1 éves koromban.

Apám jó ember,nem ezzel van a gond. Pár éve azt érzem,hogy nem tudunk rendes beszélgetni sem.

5 féltestvérem van,a legidősebb 13 éves. Mikor ott vagyok,én játszok a gyerekekkel. Ezzel semmi baj,testvérek vagyunk. Viszont a nap nagy része telik el ezzel,így alig marad idő az Apámra,illetve Neki rám.

Tudom,hogy ez nevetségesen hangzik 30 évesen,de nekem fontosak a mély beszélgetések,amik 5-6 éve megvoltak. Nem azt várom el,hogy minden percét rám áldozza,mivel mindenkinek megvan a maga élete,de értitek.

Viszont van ami nagyon zavar benne:

Sport,és harcművészet őrült. Arnold Schwarzenegger nagy példaképe. Sokszor kellett azt hallgatnom,hogy kinek mekkora karja,meg milyen széles válla van... 15 évesen,mikor az autoimmun betegségem miatt 36 kg voltam úgy 175 cm-hez ez nagyon rosszul esett. És mondom,egy rossz szava nem volt rám,de ezek a dolgok frusztráltak azért. Mikor viccesen célozgattam erre a dologra,akkor csak annyit írt vissza erre ironikusan,hogy "Ritka szar apád van!". Na mindegy,ezt inkább csak azért írtam le,hogy kiadjam magamból.

Összefoglalva itt tényleg nem arról van szó,hogy rossz ember,meg ilyenek,csak nem tudom,érdemes-e még nagyobb energiákat befektetni a kapcsolatunkba.