Szülők! Hány éves gyereketeknek mondanátok, hogy ne lakjon otthon, mert nem akarjátok, hogy otthon lakjon? Hány évesen tettek ki otthonról?

Támogató családi háttér mellett, ahol nem okoz gondot ideiglenesen befogadni a gyereket, mert nem teher volt, amíg felnevelték, szerintem nincs ilyen korlát. A bátyám válófélben van, közel negyven, de ideiglenesek otthon él a szülői házban, a gyerekszobámban. Senkit nem zavar, és a testvéreim közül mindegyikünknek mondták, amikor önként, elég fiatalon elmentünk, hogy várnak haza.

Más kérdés, hogy legnagyobb szükséghelyzetben sem mennék, nem volt jó a légkör, és szerintem nem egészséges felnőttként ismét alkalmazkodni a szülőhöz.

Eddigi eletem soran parszor mar visszakoltoztam ideglenesen anyamhoz.

Most nemregen pl az epitkezes miatt laktam ott csaladostul fel evig.

Elotte egy ingatlanvasarlas miatti atmeneti idoben 8 honapot. Amig a felujitas tortent.

A valasom utan ugyan csak 8 honapot laktam anyumnal mig osszeszedtem magam.

Szoval ha barmely gyerekem felnotkent haza akarna koltozni johet. Elfer. Akar a parja gyereke is johet. Annyi h a sajat koltsegeit allnia kell, rezsit nekem odaadni, a tobbit oldja meg maga.

Ingyenelot nem tartok el felnotkent. Ahogy en is kifizettem amit kell az anyamnak amig ott laktunk.

sosem.

En 34 evesen barmikor haza költözhetnek ha ugy adodik az eletem.

A lanyom 22 honapos de 45 evesen is barmikor segitem ha kell

Az lenne a normális, hogy ha nem tudsz máshova menni akkor otthon mindig találj egy ágyat ahol aludhatsz.

De úgy gondolom, hogy ha már dolgozó felnőtt gyerekről beszélünk nem egészséges együtt élni a szülőkkel.

Az évben neked heti 8 hónapod van? Az nem rossz.

Szerintem azon múlik a dolog, hogy mit jelent otthon lakni felnőttként a gyerekszobában. Gyerekként viselkedve vagy különálló felnőttként átmenetileg. Imádom a gyermekeimet, támogatnám és nem zavarnám el őket, ha látnám, hogy azért itthon laknak, mert pl. saját házra gyűjtenek, felújítanak, krízis helyzetben vannak stb., de ha csak amiatt laknak itt, mert itt kényelmes mamahotel van, meleg étellel és kevesebb felelősséggel, akkor azért próbálnám terelgetni őket folyamatosan a sajàt élet felé és közben azon gondolkodnék, hogy mit is rontottam el a nevelésük során.

Soha nem mondanék olyat, hogy ne lakjon itthon. 28 éves lányom van. Fiatalon, diploma után férjhez ment, de már előtte a vőlegényénél lakott, viszont mondtam neki, hogy ide bármikor hazaköltözhet, a szobájához nem nyúlunk (max. takarítani megyek be). És volt is, amikor jöttek, nem tervezetten, de pl. volt csőtörés a lakásukban, itt laktak kb. egy hétig. Aztán éltek külföldön, és amikor hazaköltöztek, a legnagyobb covid lezárásokban két hét karantén, akkor is itt voltak. Nekünk a férjemmel ez így természetes. Rokonságból van, aki cseszeget, hogy miért nem "lakjuk be" a lányom szobáját, milyen jó lenne erre vagy arra de nem kell, bőven jól elvagyunk a maradék két szobában a férjemmel. Eszembe nem jutna megszüntetni, átalakítani, falat kiszedni. Bennem van egy olyan, hogy ha már egy önerőt nem tudtam adni neki, akkor semmi erkölcsi alapom kitenni őt véglegesen, és az a minimum, hogy bármikor hazaköltözhet, akár 50 éves korában is, ha úgy alakul.

Tudom, milyen rossz az ellenkezője. Engem az anyám ha nem is kirakott, de érettségi után (munka mellett, levelezőn végeztem a főiskolát) belém állt, és folyamatosan elkezdett következetesen kiutálni otthonról. Pedig jó lány voltam, otthon ülő, csendes, segítőkész, háztartási munkákban részt vettem nagyon is, rezsi és kaja rám jutó részét odaadtam, és a ház 140 nm volt. De anyám folyton szemétkedett. Diploma utáni nyáron elköltöztem 150 km-re. Eltelt 30 év, most csodálkozik, hogy miért nem nyitom rá az ajtót, csak egy évben egyszer.

Én egyrészt nem akarok így járni, másrészt nem akarok ilyen szemét lenni a felnőtt lányommal.