Mi a helyes viselkedés?
válasza:Fizikailag és virtuálisan tudatosan tarts távolságot.
És pszichológus.
Pszichológushoz járok. Csak azért mondom legtöbbször segítőnek inkább, mert arra tapasztalatom szerint jobban reagálnak az emberek. Vkinek pszichológust mondtam, erre elkezdett győzködni, hogy az csak az elmebetegeknek való, pénzlehúzás,minek járok, stb.
A témához visszatérve: mikor reálisan gondolkodok, dühöt, haragot és utálatot érzek felé, magam felé, hogy lehettem ilyen idióta, hogy ezeket hagytam. De ami nagyon zavar, hogy sokszor valahogy elnyomódik bennem ez az egész, mert ő előadja az áldozatot,meg próbál visszahálózni, én meg akkor azt érzem, hogy el lehet neki nézni. Pedig nem. Ezt akarnám megváltoztatni.
válasza:
válasza:Idő és tavolság. A ferjemnek ez vált be. Nagyon sokban hasonlít az ő története a tiedhez. Elköltözni is csak sokára bírt, a belénevelt büntudattal elegy kötelességtudat nem engedte. Kb 2 év velem élés kellett neki, hogy ki merje mondani, hogy az anyja mentális beteg és nem volt nirmális, ahogy éltek. Szépen fokozatosan sikerült csak. Most 10 éve együtt vagyunk, 2 gyerekünk van. Sem engem, sem a gyerekeket nem ismer az anyja. A férjem szerint sehogy máshogy nen tudnánk normális családi életet fenntartani. Annak alapján, amiket mesélt, egyetértek. Üzenetben kommunikálnak, személyesen kb kéthavonta megy oda. Persze kapja az érzelmi zsarolást, hisztiket, de már lepereg. Mellettünk döntött, így tudott meggyógyulni.
Kitartást, sok sikert kívanok.
válasza: válasza: válasza: válasza:Volt egy ismerősöm, azt mondta amikor megnősült, hogy most tudta meg, milyen az igazi anyai szeretet, mert az anyósa nem drámázott, csak örült nekik őszintén
.
Haragudhatsz, jogos is, ne szégyelld, de az nem megoldás.
Ülj le, és gondold át mennyi idő és energia jogos egy családos férfi részéről, hogy az anyukáját segítse.
Fiús anya vagyok. De felnőtt is, aki felelősséget vállal magáért. Anya is, aki a felnőtt fiát úgy szereti, hogy elengedi őt, élje a saját felnőtt életét. Nem hívom naponta, sőt a családost hetente sem. Két- három naponta váltunk kis üzeneteket. Havonta vagy ritkábban töltünk együtt egy- egy estét. Nagy a család, tesók, unokatesók aki ráér, szóval ez se csak rólunk szól.
Konkrét segítséget az egyedülálló fiaimtól havonta, a nős gyerekemtől ritkábban kérek/kapok.
Sose kell semmi azonnal, nem várom hogy szórakoztasson, hogy a szeretetét a velem töltött idővel bizonyítsa.
Nos nem regélek tovább, ha ennél több segítség kell majd az életemhez, akkor átszervezem úgy, hogy egyszerűsödjön, vagy fogadok fizetett segítséget.
Ami ezek fölötti igény az szerintem túlzás anyukádtól.
Mi lenne ha 300 kilométerre, vagy ha külföldön lennél?
Te húzd meg a határt!
9- igen, azt én is észrevettem: Anyósom és apósom teljesen mások, ők tényleg tiszta szívből örülnek, ha a lányuk boldog, meg a mi örömeinknek is. Én anyám meg mondta is esküvőmkor, hogy ő milyen szomorú, majd ha egyszer lesz gyerekem, meglátom milyen ez.
7-es egyébként ott van neki nővérem,akinek életébe nem volt komoly kapcsolata, egybe vannak nőve. Ő pont ugyanolyan lett mint anyám, üvöltöző, nagypofájú, nárcisztikus, hisztérikus, beképzelt, fuh elviselhetetlen. Vele szerencsére már nem beszélek, elviselhetetlen szörnyeteg komolyan mondom. Régen együtt terrorizáltak anyámmal, 2 oldalról jött az érzelmi játszmázás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!