Anyukám teljesen kikészít, nem tudom mit tegyek. Ti ezt mennyire tolerálnátok?

Sajnos még itthon lakom, pedig már bőven felnőtt vagyok csak hosszas volt nekem az egyetem (orvosin végzek jövőre). Egyébként tanév közben kollégiumban vagyok, nem otthon.

Anyukám állandóan csesztet, nem telik el úgy nap hogy ne szólogatna be. Csak hogy a mai példát említsem… Van egy futópadunk, amit ő rendelt de sosem használja, csak én szoktam használni néha. Ma tök sokat tudtam futni és nagyon örültem, mert így tudok edzeni, erre amikor hazajött azzal kezdte, hogy miért nem odakint futok ott legalább vannak emberek, ha mások tudnak ott futni akkor én is….(nem értem, hogy mi köze hozzá meg egyáltalán miért köt belém, ő soha életében nem sportolt semmit és túlsúlyos is, de nem tesz ellene semmit). Aztán elkezdett kiabálni, hogy miért nem megyek pár kört az autómmal mert hogy le fog merülni az akkumulátora (sajnos nagyon sokat áll az autó, mert én messze tanulok ahova nem tudom magammal vinni, viszont félek is vezetni, mert nincs elég gyakorlatom). Kiabált, hogy miért nem hívom fel a vezetési oktatómat hogy vegyek órákat ha félek vezetni, mert hogy akik később szereztek jogsit mint én azok már régen vezetnek stb… Mindeközben nyitva volt a hátsó ajtó és engem idegesített hogy a szomszéd ezt végighallgatja, ezért löktem rajta egyet hogy becsukódjon valamennyire magától (nem az volt a célom hogy becsapjam de kicsit erősre sikeredett). Ezután anyám torkaszakadtából üvölteni kezdett, hogy ebben a házban innen csak hogy nem az ajtót mert ő ezt nem tűri. Ez most csak egy példa volt, de kb. minden héten 2X legalább van valami hasonló, általában nem ilyen durva véggel, de akkor is…

Tényleg nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel, nem tudom mit tehetnék.