Jó nevelési stratégia a gyerekkel szemben, hogyha a szülő érezteti vele, hogy ő elsősorban emberi lény, utána házastárs, és csak utána szülő?

"A titanicos esetben, én pl egy tapodtad nem mentem volna sehova a férjem nélkül. A gyerekeket betettem volna a csónakba, de száz százalék, hogy a férjem nélkül sehova sem megyek."

Oké. Nem vagyunk egyformák. A férjem sem engedné, hogy ilyen helyzetben a hősszerelmest játszam.

Volt az az idős házaspár, akik nem voltak hajlandóak elválni egymástól, ez nagyon szép, de ők tényleg öregek voltak, és amúgy sem volt nekik sok hátra.

De mondom, nem muszáj a dolgokat ugyanúgy látni. És remélhetőleg nem is lesz olyan helyzet, hogy élesben tesztelni kelljen. :)

Még mindig én. Közben eszembe jutott a nagymamám példája arról, hogy ez a csodálatos, olvadjunk bele a házasságba hozzáállás sem feltétlenül jó.

Állítólag tökéletes, boldog házasságuk volt nagypapámmal. Kb. 30 évig voltak házasok, teljesen feloldódtak egymásban, valószínű, hogy egy ilyen kérdésre ők is azt válaszolták volna, hogy a házasság az első, utána minden más.

Aztán nagyapám jól meghalt, és nagymamám, hiába volt viszonylag fiatal még, soha nem tudott a gyászából kijönni. Özvegy is ugyanannyi ideig volt, mint házas, 30 évig, de már leginkább csak vegetált. Próbált még értelmet találni az életben, dolgozott is, nevelgetett minket, az unokáit, de folyamatosan körüllengte valami szomorúság, és nekem az a meghatározó élményem vele kapcsolatban, hogy egyáltalán nem találja a helyét a világban.

Úgyhogy én azt mondom, hogy ha már egész életre szóló projektben gondolkozunk, a házasságnak sem kéne mindent alárendelni, mert annak is bármikor vége lehet, és ha másra nem jutott érzelmi kapacitás, akkor nem marad más, csak a légüres tér. Akár évtizedekig is.

13nak

Ugy kell erteni hogy azert mert spec van pasi es/vagy gyerekem nem szabad atmennem felesegbe vagy anyaba es elveszeti magam.

Techinailag nem csicskulok be egyik szerepben sem. Nem fogom a haztartast a nyakamba venni nem fogom a gyerekekt ajnarozni.

Nem adom fel a vagyaim (tanulas hobbi stb.) Nem nevezem magam anyanak anyunak sem a parom apanak vagy apunak. Van nevunk azon hivjuk egymast. nem fogok minden csak ugy csinalni ahogy a ferjemnek vagy a gyereknek jo. Hanem ugy h nekem is jo legyen. Nem valalok magamra olyat ami nem az en dolgom. Ahogy e alkalmazkodom ugy elvarom h a csalad tobbi tagja is ezt tegye.

Remelem ertheto