Jó nevelési stratégia a gyerekkel szemben, hogyha a szülő érezteti vele, hogy ő elsősorban emberi lény, utána házastárs, és csak utána szülő?

Hat nem tudom...

De en sec nem ereztettem veluk semmit. Nalam alap h elso korben no vagyok! Es utana minden mas. Ahogy naluk is elso korben emberek es utana minden mas.

Amit meg kell tanulniuk h tiszteljek az embert. Ebben benne van az onmaguk tisztelete es masoke is. Egy alap mindenkinek jar. Aztan az ido eldonti h tobb vagy kevesebb lesz.

Nehéz konkrét példát mondani erre, mert ez inkább egy gondolkodásmód. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy ők most már csak anyák/apák, kizárólag a gyerek számít, a gyerek érdekei az elsők, ők mint házaspár megszüntek létezni, már csak a gyerek igényeinek a kielégítésére léteznek. Ez meglátszik akár külsőségekben (elhanyagolt, elhízott anyuka, apuka, hiszen már mint nő és férfi nem kell, hogy funkcionáljanak, hiszen az utódgondozás a feladat), akár abban, hogy az saját és a házastárs igényeit teljesen háttérbe szorítják. Még maradnak egy órát a játszón, hiába fáj anyunak a feje, hadd játszon a kis királylány. Apu szerette volna megenni az utolsó szelet sütit, de ha a gyerek elordítja magát, az övé lesz, hiába ette meg előtte a fél tepsit. Ha a strandon a gyerek nem éhes, de a szülők éhen halnak, akkor sem esznek, mert madj akkor, ha a kis herceg szól stbstb.

Ami eszembe jut, hogy mi megtartottuk a férjemmel a közös rutinokat. Reggeli ágyba kávé kettesben, mielőtt még keltenénk a gyerekeket, ezt nekik is tiszeletben kell tartani. Délutáni kávé az udvaron alvásidőben, illetve lefekvés után már nem mászkálhatnak a házban, minden nyűgjüket azelőtt kell elintézniük, mert utána már felnőtt idő van. Nem vághatnak a szavunkba, ha egymással beszélgetünk, meg kell várni amíg befejezzük a beszélgetést. Nekünk ez így bevált, kiegyensúlyozott házasságunk és gyerekeink is vannak.

Gondoltam, hogy ilyesmiket fogsz írni, de ezek nagyon buta példák, ne haragudj.

Az, hogy más fontos dolgok is vannak a gyerek mellett, nem azt jelenti, hogy ezek bármelyike is fontosabb, mint ő. Nyilván fogok enni, ha éhes vagyok, ha rosszul vagyok a játszón, hazamegyek, ez evidens. Az, hogy nem vagyok a gyerek rabszolgája, nem jelenti azt, hogy bármi vagy bárki fontosabb lenne nála.

Hogy egy észszerűbb példát mondjak: a lányom most nagyon rákapott a Titanicra, minden nap megnézi. Mivel én is látom közben, és folyton erről beszél, én is végiggondoltam egy pár kérdést ezzel kapcsolatban. És tudom, hogy ha a férjemet nem engedték volna be a mentőcsónakba, beszálltam volna a két gyerekkel nélküle, de ha valamelyik gyerek nem fért volna be, vagy nincs meg, nem mentem volna én sem. Az ilyenekből pedig kiderül, hogy extrém helyzetben a gyerek a fontosabb.

Mi is szoktunk randizni, minden nap töltünk időt kettesben, sokat játszunk, beszélgetünk. Tényleg szeretjük egymást. De ha életveszély lenne, a gyerekeket menteném, és a férjemtől ugyanezt várom.