Édesanyám azt mondja, (még fiatal) ha egyszer megöregszik és ne adj isten áttétes rákos lesz, vagy halálos beteg, akkor szeretne inkább gyógyszereket bevenni, hogy ne szenvedjen és nekünk se kelljen a szenvedését végignézni. Nem tudom mit mondhatnék?

Miért a kérdés? Mondd azt, amit gondolsz, bár nem értem, miért kellene bármit is mondanod erre.

Személyes véleményem amúgy az, hogy tök igaza van. Én még csak 25 éves vagyok, tehát inkább veled lehetek egykorú, de én is eldöntöttem, hogy ha minimális esélyem lesz a gyógyulásra, és már nagyon szenvedni fogok, akkor öngyilkos leszek (csak nem gyógyszert fogok bevenni). Gondolj bele, az állatainkat megszabadíthatjuk a szenvedéstől, de saját magunk esetében nincs jogunk erről dönteni?

Ne mondj semmit, szoktak az emberek elképzelt szitukon gondolkozni. Egyébként fixen nem tudhatod, ő sem, hogyha valóban bekövetkezne, akkor is így gondolná-e.

Nekem áttétes rákban halt meg az anyukám, végstádiumban derült ki a betegsége, és már semmit nem lehetett vele kezdeni, szétterjedt a testében. Amikor még tiszta volt a tudata, aláírt egy papírt, hogy nem kér semmilyen életmeghosszabbító kezelést (lélegeztetőgép, újraélesztés). Sajnálom, hogy nálunk nincs eutanázia, az ő esetében indokolt lett volna:-(

Hát 50 évesen én biztos nem ilyenről fantáziálgatnék. Kész röhej. Betegség semmi, de majd mi lesz, ha egyszer talán valamikor, messze a jövőben rákos lesz. Te meg, mintha valós lenne máris a szitu, képzeletbeli kéztördeléssel kiírsz egy kérdést, hogy mit mondjál.

Látni, hogy semmi komoly gond az életetekben, mert akkor nem kellene ilyenekről fantáziálni. Ha nincs gond, élvezzétek az életet.