Miért kell ezen hepciáskodni?

Eleve nem értem, miért KELL elolvasni más személyes dolgát.

Én is írok, nekem is olvastak bele, aztán ment a hiszti. Vállat vontam és ennyi volt. Mit magyarázkodjak? Ő volt a tuskó, amiért kérdés nélkül olvasgat.

Ebben a dimenzióban van egy olyan elme betegség, ami a saját kis világunk kényszeres kivetítését, és valóságra rákényszerítését vágyja, a saját stabilitásunk, tetszésünkből, ehhez társulhat olyan, hogy rosszat teszünk annak a másnak addig, amíg nem lesz olyanná, mint akarjuk, vagy veti alá magát ennek. Úgy tesz, mintha minden olyan lenne, mint amilyennek akarja, és úgy kezel mindent.

Nos téged anyud nem ismer. Amit tett, hatalmas tiszteletlenség. Neki ez a betegség az ő emberi mivoltában úgy nyilvánul meg, hogy semmibe vesz téged, undort fejez ki feléd, mert azt hiszi valamilyen vagy. Az ő elméje nagyon aprócska a tiédhez képest. Te színeket, árnyalatokat keresel és látsz, miközben ő egy 2 dimenziós béka hozzád képest. Neki az van, hogy ez a dolog, viselkedés, amit hisz, hogy csinálsz, azt jelenti, hogy "kva vagy", nincsenek átfolyások, nincsenek keveredések, nincsenek spektrumok, csak pár kép, hogy ki milyen, és kész. Te most egy olyat iktattál be, ami miatt ez vagy, kész.

Ahogy kezel téged most, az nem hiszti, hanem a te személyed, személyiséged, és mivoltod teljes tiszteletlensége, és ok nélküli, tudatos bántása, 0 kommunikációt alkalmazva.

Neki nincs az a fejében, hogy..., csak az, hogy ezt írod, akkor egy kva vagy. Nem beszélt veled semmit, csak mint a megtorló állatkínzó, amikor látja a kutyáját bármit csinálni, megveri, arra tanítva, hogy semmit se merjen csinálni, és akkor is féljen.

Ez egy nagyon kiteljesedett betegség és beteges kapcsolat köztetek. Te segíted őt abban, hogy azt higgye kedvére kezelhet bárkit bárhogy és ő az úr mindenki felett, ő pedig segít neked megélni azt, hogy egy illúzióban éled az életed, amiben a brutális nagyságú elnyomást lekicsinyled.

Ezzel te segíted őt végre belátni, hogy a szeretet jobb, mint a bántás, a figyelem, mint az érdektelenség, a kommunikáció, mint a másikra erőszakolása az elménk saját magával folytatott beszélgetésének, a mentális biztonság nyújtás, mint sem kihasználás, elnyomás. Ő pedig segít neked belátni, hogy akkor normális az életed, amikor nem hagyod, hogy mások olyan egós játékokat játszanak veled, és te az ő szabályait, amik veled nincsenek megbeszélve, magadra vesd, és rosszul érezd magad, mert egy önző, szeretet-mentes, istenre, természetre, józan észre, szeretetre, és mindenre ami jó, káros beteges elvárást nem elégítesz ki, annak az 1 embernek a saját kis delúziójában, amit magának beképzel és rád vetíti ki. Akkor normális az életed, amikor szabad vagy és megéled, hogy csak önmagad felett kell felelősséget vállalj. Csak a te megélésedért és mindenedért vagy felelős, mindenki másra, max figyelmes lehetsz, és törődő, de felelősséget nem vállalhatsz át, és nem játszhatod azt, hogy a másik játékát te elfogadod.