Huszonévesek, akik már nem éltek otthon, ti milyen intenzíven tartjátok a kapcsolatot a szüleitekkel?

28 vagyok.

5 éve költöztem el otthonról. Saját családom van azóta.

Heti 2-3x beszélünk telefonon anyukámmal.

Mindenbe beleszól, mindenről van véleménye...

Már egy párszor eligazítottam, de nem veszi a lapot, így 2x is meggondolom mit mondok el neki és mit nem.

Én mindig is teljesen önálló személyiség voltam a szüleimtől, 14 éves koromtól 22 éves koromig kollégista voltam, már ott is elég volt a havi 1 bejelentkezés, majd kiköltöztem külföldre 2 évre. Már Magyarországon élek a férjemmel, kb 90 km-re a szüleimtől. Havi 1x meglátogatjuk őket, meg 2-3 hetente telefonálunk egyszer. Nekem ennyi tökéletesen elég, nem hiányzik a gyakrabbi csevegés. Nyilván ha lesz unoka sűrűsödnek majd a találkozások. Férjem is havonta egyszer ha beszél a szüleivel, meg 2-3 havonta találkozunk velük.

De van olyan ismerősöm aki 35 évesen is naponta beszél a szüleivel és mindent megoszt velük.

28 vagyok, 5 éve költöztem el. Naponta akár többször is beszélek anyámmal. Heti kb 2 alkalommal találkozunk.

Nem szól bele az életembe. Ha valami problémám van akkor elmondja a véleményét, de nem erőlteti rám. Csak véleményt mond.

Az élettársam (35 éves) "rosszabb". Ő minden nap találkozik a szüleivel, naponta többször beszél velük és gyakran náluk is alszik. Az anyja kihisztizi hogy ott legyen, sír, stb. Néha az apja is sír. 😂

5.

Hú bakker!

RUN!!!!

:D:D:D

Max. havi egyszer írok nekik, nagyvonalakban, semmi személyeset, mert nem tartozik rájuk az életem - miért? Mert másnap már a második falu is tudná.

De volt egyév, amikor teljesen megszakítottam velük a kapcsolatot, ugyanis osztották az észt minden nap, meg 15 nem fogadott hívás, 7 üzenet, stb. amikor nem vettem fel nekik azonnal ment a kioktatás, zsarolás.

Telefonszámot cseréltem, amit azóta sem adtam meg nekik.

29 vagyok

23évesen költöztem el otthonról, azóta nem beszélek velük.

(Pontosabban nem szüleim, anyám és nevelőapámmal)