Szeritnetek kötelező hívni a szülőt hetente egyszer, amikor már nem laksz otthon és teljesen saját életed van?
Anyukám állandóan azzal jön, hogy menjek ki a temetőbe apukámhoz legalább havonta 1x,aztan azzal, hogy őt illene felhívnom hetente egyszer.
Hozzáteszem,hogy nincs meg a bizalmam felé, mert tett érte. Én úgy gondolom, hogy az ember akkor keressen valakit, amikor érzi, nem akkor, amikor azt kierőszakolják.
Lassan 30 éves felnőtt ember vagyok és úgy érzem, hogy ez kezd sok lenni, hogy kiokít, mi az ami kötelező.
Valaki volt már hasonló helyzetben?
Kedves 10-es!
Sajnálom,hogy az igencsak hosszú monológomból ezt a részlet ragadt meg benned,hiszen a többi sokkal inkább fontosabb erővel bír.
Nem hinném,hogy magyarázattal tartozom azért,amiért a social mediaban kifejtem a véleményem egy adott dolog kapcsán,hisz' nekem is ugyanúgy jogom van egy erőteljes kritikát/gondolatot megformálni,majd megosztani azt,mint neked.
Ugyanakkor nem hiszem,hogy volt értelme az idődet rászánni arra,hogy megírd ezt a kommentet,ami ráadásul csak egy belekötő/felhergelő hozzászólás,amely egyáltalán nem kapcsolódik a kérdezőtől feltett témához,így pedig értelmetlenné válik az itt léted,és a "válaszod".
Mielőtt letámadnál,nem szeretnélek kioktatni,hisz' nincs mire fel. Ha ezt annak veszed akkor sajnálom.
Ha megszeretnéd osztani velem a frappáns válaszodat kérlek,írj privátban. Annak érdekében,hogy ne itt rontsuk a levegőt,választ nem adva a kérdező problematikájára.
Köszi!:)
9-es.
"nem hiszem,hogy volt értelme az idődet rászánni arra,hogy megírd ezt a kommentet"
Mondod te, aki egyórás kommentet vágtál ide.
Mellesleg, kapcsolódik a kérdező által felvetett témához, mert ezzel a megjegyzéseddel azt sugalltad neki, hogy biztos nem volt jó kapcsolata az apjával, nem szerette, ha nem jár ki havonta, pedig lehet, hogy ez egyáltalán nem így van, de ugyanazt tolod rá, mint az anyja.
Nekem már nem él anyukám, de amíg élt, többször is beszéltünk egy héten. Bármi történt, kerestük egymást és kiöntöttük a szívünket. Nekünk nagyon őszinte és jó kapcsolatunk volt.
A párom anyja csak akkor keresi a páromat, ha kell neki valami, egyébként elvárja, hogy mindig ő hívja fel és mondja el neki, mit csinál éppen. A páromnak nyűg, nem hívja szívesen, mert úgyis az a telefonbeszélgetések vége, hogy mindent szarul csinál. Ha volt valahol, minek, ha nem, miért nem? Ha vett valamit, miért, miért nem spórol inkább stb...
Volt egy időszak, amikor nem beszéltek egymással az anyja erőszakoskodásai miatt, de hetekig, aztán felhívta az anyja a lelkiterror szöveggel, hogy ő annyira rosszul van, a párom felől ott dögölhet meg, ahol van, nem is hívja, nem kérdezi hogy van...
Arra rájöttem, hogy sajnos ő is ebben nevelkedett és nem veszi észre, de viszi tovább a sémát.
Én nem akarom ugyanezt a családi légkört. Nehéz elfogadnom, hogy nincs egy olyan családom, akikkel tudok beszélgetni normálisan vagy legalábbis fel tudnék rájuk nézni.
De szerencsére nem csak buta hozzászólásokat kapok itt, akik csak unatkoznak a gép előtt, hanem hasznosakat is.
Amióta kijelentették, hogy hálátlan vagyok, amiért merészelek elköltözni, majd utána, amiért nem hívom őket heti egyszer NEM beszélek velük.
Néha írok pár sort és ennyi. Ha nem próbálnak bűntudatot kelteni bennem és leszólni, akkor persze, keresném őket, így nem. Minek? Hogy meghallgassam, mekkora szmét vagyok, amiért minimalizálom a kapcsolatot?
Azt úgysem veszik észre, hogy ők az oka, mert ők tökéletesek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!