20-30 éves korosztály! Akiknek meghalt valamelyik szülő, mennyit jártok a temetőbe?

37 vagyok, 3 éve halt meg az apám. Szórást kért, mert még életében is gyűlölte a temetőt. Nem járok ki a helyre, ahol elszórtuk.

Én is gyűlölöm a temetőt, nem is járok ki. Hozzám se járjon majd ki senki, rám ne költsön a gyerekem egy fillért se azért, hogy a faluban a Mari néni ne szólja meg.

5 éves koromban vittek először a temetőbe, és már csak két családtagom él akiket esetleg nekem kell utolsó útjára kísérnem, vagy ők engem. Szórást kérünk mindannyian.

Viszont kb 4 éve nem voltam és nem is nagyon szeretnék már kimenni a temetőbe, hiszen szinte mindennap gondolok rájuk.

Az elhunyt szeretteink szerte az országban, a nagyon régieket pedig nem kímélte az idő, rájuk épült mohón a város, nem látom értelmét még néhány évtizedig őrizni a sírokat, hogy aztán váljanak az enyészeté.

7 éve halt meg anyum. Legjobb barátom volt. Egyszer sem mentem a temetés óta. (Hamvasztás.)

Ő nem ott van. Nem köt a temetőbe semmilyen emlék egyikünket sem.

Most volt a szülinapja nemrég, tesómmal elmentünk kirándulni, amit anya is szeretett, és megpróbáltuk megsütni az egyik sütijét.

Nem járok ki, mert emlékezni otthon is lehet, emellett a sírgondozás sem érdekel.

Ha rajtam múlt volna, nem is lenne sír, mert kva drága (másra is el lehet költeni annyi pénzt), másrészt pont azért, mert nyáron hetente legalább 1x ki kell menni locsolni, mohátlanítani stb.

Ezt megcsinálja az, aki szerint feltétlenül nagy, cirádás síremlék kellett, de nem én.

A halottnak meg édes mindegy, hogy a temetőben emlékezek meg róla, vagy otthon gyújtok egy gyertyát.

De most komolyan, aki évente párszor megy csak ki, az hogyan tartja rendben a szülei sírját? - nem az én dolgom rendben tartani egy olyan sírkövet, amit nem én kértem, hogy legyen.

Aki állította, jelen esetben a megalomániás apám, na, Ő rendezgesse csak meg váltsa ki újabb 25 évre, ha akarja, amúgy sem járok temetőbe.

Mások véleménye meg sosem érdekelt. Ha Marika néninek nem tetszik, akkor kapálja meg ő, ennyi.

Én szeretek temetőbe járni. Ettől függetlenül nem lenne időm, pénzem és erőm mindenhova eljárni havonta, mert a nagyszüleim az ország három sarkában vannak, a legközelebbi sír is több, mint 100 km-re van. Egyedül anyukám sírja van velem egy városban. A haláleset után volt, hogy hetente is kimentem, aztán ritkábban. A távolabbi sírokat volt, hogy pénzhiány miatt nem látogattam meg évekig. A járvány idején is nagyon ritkán mentem, mert nem akartam azt kockáztatni, hogy útközben fertőződjek.

Szerintem a síremlék nem értelmetlen dolog. Egyrészt a hozzátartozóknak van egy fix pont, ahol ott vannak a szeretteik maradványai. Ezekhez lehet kötődni érzelmileg. Valóban, nemcsak a temetőben emlékezik meg az ember, de nekem jó érzés a tudat, hogy a testük maradványai megvannak egy fix helyen. A nevük meg ki van írva a sírkőre. Nem szükséges drága síremlék, egy egyszerű is megoldja ezt a feladatot. A másik, hogy amíg áll a sírkő, tájékoztatja az idegen arra járókat is, hogy élt egy ember valaha, akit így hívtak. A fényképes sírkövek ebből a szempontból nagyon jók. Én szeretek temetőkben sétálgatni és olvasgatni a sírköveket. Sőt. Én nem csináltatnék méregdrága sírkövet, kriptát, de ha látok ilyet, sokszor megnézem, ha művészi értékű. Ez se értelmetlen. Vannak nagyon szép, különleges sírkövek, kripták, mauzóleumok, amiket öröm nézegetni. Én "szerencsés" vagyok. Már lekötöttem az urnafülkémet egy templomi urnatemetőben, ami építészetileg is gyönyörű és nem is került vészesen sokba. Amíg az a templom áll, a szép sírhely meglesz. Ráadásul egy urnafülkét nem is nagyon kell gondozni, néha lecserélem a művirágot, aztán kész (anyukám ott nyugszik, nekem is oda van temetkezési jogom).