Mit tehetnék anélkül hogy végeláthatatlan vitatkozás és vérig sértődés legyen belőle szülői és testvér részről? 😅

(elnézést ha kicsit hosszú/kifakadásos lett, nagyon köszönöm ha végigolvassa valaki <3)

Szóval... a húgom miatt (aki tudta hogy olyan suliba jelentkezik ahol NEM lesznek kirándulások és programok, az enyémben vannak és több helyre is mentem) nem mehetek találkozni a barátaimmal, hiszen amint megemlítem jön a hiszti hogy de ő ide nem ment még, oda nem ment még, én meg igen és hogy nem fer ha elenged és mindig felidegeli anyát és kiharcolja hogy itthon maradjak... És már elegem van, hogy ez miatt szakadnak meg barátságaim mert sose tudunk találkozni hiába szeretnénk meg kimaradok az engem érdeklő és örömöt szerző dolgokból (amiket ő nagyrészt utál btw).

Meg még a diákmunkára jelentkezésem is meg van tiltva mert pénzt keresnék (btw egyikünk se kapott sose zsebpénz, mindig kérni kellett és vagy kaptál valamennyit vagy nem) és több lenne mint neki aki évekig ösztöndíjat kap (én 2 év alatt a technikumban kb harmadát fogom az övének összesen) 😃

Főleg mikor apánk átjön akkor anyu még idegesebb (de nem vallja be hogy mennyire toxic a kapcsolatuk és alárendelődik...csak mi vagyunk apánknak és már többször emlegette hogy bár elköltözött volna/felakasztotta volna magát/felgyújtotta volna a házat ahol van... Anya akár vissza is költözne, de miattunk nem, plusz egyébként a szülei is a kapcsolat ellen voltak, a házasság se lett engedélyezve szóval csak élettársak vagy valami ilyesmi..) ezen kívül mintha jelen se lenne az életünkben, valamint már évek óta nincs munkahelye csak itt-ott vállal alkalmi munkát a környéken... Na szóval egy megfelelő időpontot is nehéz választani amikor nyugodtabban lehetne beszélgetni.

Ja de amúgy elvileg "jó gyerekkorom volt" 😃 vagyis lehetett volna rosszabb...

Egyszerűen nem tudom mit tegyek... a kiköltözéshez ugyanúgy pénz kellene, amihez meg dolgozni kéne és itt a hurok...

Elnézést a trauma dumpingért._.