Miért nem lehet elfogadni, hogy nekem nem olyanok a párkeresési preferenciáim, mint amit anyám szeretne?

21 leszek ősszel, még nem volt párkapcsolatom anyám tudomása szerint. (Valójában egyet sem mutattam be, egyről sem beszéltem otthon.) Ő meg már azt hiszi, hogy ez azért van, mert a saját nememhez vonzódom. Nem hiszi el, hogy nem. És adja a zseniálisnál zseniáliabb kéretlen tanácsait, hogy adjak lentebb az igényeimből, teljesen mindegy kivel jövök össze, úgysem az a lényeg, hogy szeressem, hanem majd gyereket kell szülni, hogy legyen aki majd rámnyitja az ajtót, ha öreg leszek.(Szerintem anyám és apám kapcsolatában ennyi volt az össz koncepció, ahogy elnézem őket)

Egyszerűen nem fogja fel, hogy engem ezen a szinten nem érdekel, hogy legyen valakim. Nekem nem annyi az elvárásom az esetleges párom felé, hogy mindegy, csak legyen pénisze, tudjak neki majd szülni, oszt heló. Ha ezt akarnám, szerintem fél óra alatt találnék akárkit.