Miért nem lehet elfogadni, hogy nekem nem olyanok a párkeresési preferenciáim, mint amit anyám szeretne?

"Ő meg már azt hiszi, hogy ez azért van, mert a saját nememhez vonzódom."

Ennek van egy frappáns megoldása, csak ahhoz az kellene, hogy a mamának legyen egy barátja, te meg lefeküdnél a barátjával.

Próbáltad már elmondani neki, hogy te hogy gondolkodsz erről?

Megértem, ha nem, sok anyuka akarja csak azért megházasítani a gyereket, hogy legyen aki majd rányitja az ajtót...

Soha nem fogom megérteni ezt a gondolkodásmódot... Nem az az átlagos és a leggyakoribb, ha az embernek vannak kapcsolatai, barátai, párja, rokonai, esetleg szomszédok, kollégák, stb? Szerintem az elég drasztikus és ritka eset, hogy valakihez az ég világon senki nem szól a gyerekén kívül, főleg idős korban, mikor az öregek imádnak bratyizni és mindenkivel beszélgetni úton-útfélen.

.

.

.

Na de a kérdésre válaszolva, mondd meg neki egyenesen hogy számodra ez a magánéleted részét képezi, és felnőtt vagy szóval azt mondasz el neki az életedből amit szeretnél, nincs joga semmit számonkérni rajtad és az életedben vájkálni, és részedről befejeztétek a témát. Csak lehetőleg kedvesebben fogalmazva, mert nekem az jön le hogy a maga módján jót akar, csak nem veszi észre, hol a határ.