18-20 év felett mennyire gyakori, hogy átlagos/tehetős szülők azt mondják, hogy nem támogatják a gyerekiket, mert most ők akarják élvezni a munkájuk gyümölcsét?

Szerintem nincs ezzel gond, főleg, ha a gyerek is el tud jutni nyaralni repülővel, mégha hostelben is száll meg. Jobb, mintha a mártírkodás menne a szülők részéről, hogy megtehettem volna, de én inkább téged támogattalak.

Nem annyira.

Szerintem lehet ezt ésszel is csinálni. A gyereket se csak azért nyomták ki magukból, hogy nesze, éld túl. Vállalták, hogy egész életükben a gyerekük lesz. Nyilván ez nem jelenti azt, hogy csak a gyerekért élnek és csak a gyerek kap mindent, de azt sem, hogy még csak kölcsön se mer kérni, stb. Főleg, ha a szülőknek elég jól megy anyagilag, elég szánalmas, hogy a gyerekükre meg sz*rnak akkor is, ha annyira kevés pénze van, hogy kölcsön kell egyáltalán kérnie. Ha gyereket vállalok, akkor annak a legjobbat akarom ésszel, vagyis hogy közben a saját élete, keresete is meglegyen. De pl évi egyszer egy nyaralást fizetni szerintem normális, meg ilyen ünnepnapokon, vagy alkalmanként pénzt adni. Az én szüleim nem gazdagok, de szülinapra, névnapra, karácsonyra mindig adnak pénzt, illetve néha csak úgy maguktól,ha pl tudják, hogy készülünk nyaralni a párommal.

Akinek ezt modnják valszeg gyerekkorában sem voltak úgymond mintaszülők.

Ez egy nehèz kèrdès.. ha gyereket vállal az ember, akkor sokmindenről le kell mondania. Mi a párommal nem sok helyre jutottunk el kettesben, most gyerekkel mèg úgy sem, de pl ha majd x èv múlva kirepülnek a gyerekek a szárnyaink alól, akkor jó lenne mèg kettesben èlmènyeket szerezni. Szóval ezt az oldalát is megèrtem. DE a másik oldalon is voltam/vagyok. Nem sajnálom az èlmènyeket a szüleimtől, de az ilyen kijelentèsek mint pl nálad is: most már èlveznèk a munkájuk gyümölcsét, mintha te tehetnèl arról hogy megszülettèl ès miattad nem tudták eddig èlvezni az èletet... Ez nem korrekt. Èn ezt nehezen tudom befogadni, lehet mert a nagyszüleimtől teljesen más pèldát láttam, ők tènyleg mindenről (is) lemondtak hogy támogassák a szüleim. NEM mondom hogy ez a követendő pèlda... Egy aranyközèp lenne jó. Pl egy 18-20 èves, egyetemistának azèrt jó lenne az előadásokra, gyakorlatokra is járni, meg tanulni is, amit rèszmunka mellett is nehèz..tehát támogatnám, költőpènzt adnèk neki, de azèrt ismerkedhet a diákmunkával. Nyaralásra nem fizetnèm be, de arra is adnèk neki költőpènzt, vagy beszállnèk valamennyivel. Èrezze hogy kezdődik a saját felnőtt èlete, de itt vagyunk mèg neki. Ha támogatom hogy tanuljon, akkor nem várhatom el, hogy teljesen önellátó, anyagilag független legyen.

Az ilyen szűlők annyira önző emberek, hogy kár ilyennek gyereket vállalni, szégyeljék magukat de nagyon! Had élvezzék a munkájuk gyümölcsét, majd akkor ha a gyerekük egyenesben van! Megérdemelnék ha rád lesz szükségük, ami olyan hamar eljön, hogy csak csodálkoznak hogy repül az idő, akkor mond azt nekik, nincs időd nem azért építetted a karriere detektív, hogy most elpazarold! Van péntek fogadjátok meg egy segítőt! Ha szóvá teszik nemtetszésüket, csak azt meséld el te mit éreztél amíg ők dőzsőltek! Hidd el én meg csinálnám, legalábbis pár hónapig amíg át értékelik az életüket! A gyerekemért akkor is felelőséget érzek, ha ő 70 éves, én meg 90!

A nem támogatás mögött önzőség is lehet, ugyanakkor a támogatást is lehet túltolni.

Azért ha nyaralni telik, akkor nem vagy templom egere. Mi lenne, ha nem tudnál dolgozni, mert olyan az órarended? Hol laksz? Velük? Egyáltalán nem adnak pénzt? Lehet, nem is gondolják, hogy 20 évesen velük akarnál nyaralni.