Vajon hogy mondjam el nekik hogy eltort?

Nemtudom hány éves vagy.Leejtettes max azt mondja rá anyukád ( mint az enyém) " nem becsülcs meg semmit, nem lesz új telód".Velem is előfordult wcbe ejtettem stb eltörtem.Ennek ellenére mikor beszart a telóm kaptam újat.Amúgy meg ha a tok védi akkor úgyse látják. Vagy max behazudod ( ha viszes suliba magaddal a telód) hogy az osztálytársad lejtette vagy leverte a padodról.

Az az igazság, hogy ez bárkivel előfordulhat. Egyszer mikor jobb passzban van valamelyik, akkor mondd, hogy elejtetted, csak a hátlap sérült, pedig ott a tok is védi, de szerencsére nem befolyásolja a használatot. Ezzel kicsit elveszed az élét a dolognak, hogy neem, nem azért mondod, mert új teló kéne. Aztán talán maguktól is eszükbe jut. Egyébként, ha nem is látható helyen van és semmit nem befolyásol, ráadásul nem egy kétnapos telefon, én lehet nem is foglalkoznék a dologgal. Ettől függetlenül ez egy "baleset" volt.

Én nem mondanám el

Bárkivel megesik, nem törhetetlen egy telo se bárhogy is reklámozzák.

Ha ugyanúgy működik akk felesleges elmondani... De sztem akk se vesznek ujjat ha elmondod... Úgyhogy elkezdenék spórolni egy újra.. Ha meg hívnak és rájönnek... Akk lehet vesznek újat, de sztem csak egyszerűt, ugyanis hívni a legalabbvetőbbön is lehet..

Azt mondanám hogy éppen egy idős nénit segítettem le a buszról mikor kicsúszott a zsebemből.

A legjobbat tennéd magaddal, ha leszoknál a hazudozásról és beleállnál a felelősség vállalásba- vagy később mindig ez lesz a kiskapu, ha megakarsz majd úszni valamit? Néha sumákolsz, lódítasz majd, máskor hazudozol, sztorizgatsz, pletyizel, ha kell meg majd bemártasz másokat is, ahelyett, hogy vállalnád a felelősséget? Főleg ilyen pitiáner dologgal szemben, mint ez. Igen, szétszórt vagy és nem ártana odafigyelni- ez tény. Összetört a teló, ami bár működőképes, azért mégiscsak ciki elővenni a kortársak előtt, meg ugye egyébként is 4 éves már- ez is tény. Jó lenne egy új ezért nincs is nagyon lelkiismeretfurdalásod, hogy nem figyelsz jobban oda- ez is tény. A szüleidnek azonban, egészen más már az értékrendük- ez tény. Az sem tetszik nekik feltétlen, ha gyakran vagy nemtörődöm, majd követelőző- ez is tény. Emiatt úgy érzed, a kapcsolati határok feszegetését illetően nem mehetsz biztosra, hiszen egyszer így, máskor úgy reagálnak- pedig mennyivel egyszerűbb lenne, hogyha csak azért mert feltétel nélkül szeretnek még jobban ki tudnád őket zsákmányolni. Dehát inkább nem kockáztatsz, átcseszed őket valami kamuval, hogy ne veszítsd el a tiszteletüket, meg persze ne keljen elismerned hogy igazuk van, amikor megszidnak amiért nem figyelsz oda. Mert összedőlne a világ, ha valamiért amit te okoztál-mégha véletlen is- neked kellene a felelősséget is vállalni, huh? Kamaszkorában persze mindenki meggondolatlan, sokmindent túlértékelünk, eldrámázunk- ugyanakkor a kamaszkori első döntéseink fogják megmutatni, milyen felnőttekké is fogunk válni. Aki a teljesen elfogadó szüleivel szemben is képtelen bármilyen őszinte kommunikációra és anoním oldalakra írogat, hogy kb milyen sztorival b@ssza át őket- miközben hidd el, nem olyan síkgyökerek, mint ahogy te azt most gondolod- azzal a személlyel bizony később is morális gondok lesznek.