A barátom apukája nem engedi, hogy hozzájuk menjek vendégségbe? Ez nem furcsa?

Azt mondja, hogy azért, mert a párkapcsolatunkat ne ott éljük, az maradjon csak itt, Budapesten. Viszont ha pl. a párom mondjuk 2 hétvégén sem megy haza, akkor már jön a telefon a mamától is, hogy jaj szegény, csak nem tán beteg, hogy nem volt otthon!? Nekem meg egy komoly kapcsolatba nem fér bele az, hogy az egyik fél mindig hazarohangál hétvégente.

Nem arról van szó, hogy ne találkozzon a családjával, de hétköznap ő dolgozik, én egyetemre járok, olyankor nincs túl sok időnk egymással foglalkozni, randizni, programokat szervezni. Hétvégén úgy meg nem lehet, hogy ő 130 km-rel arrébb van.

Kicsit azt érzem, hogy neki nehezen megy ez a leválás, mert azt sem értette, hogy mi a bajom azzal, hogy ő 26 évesen még az apjával lakik, mikor van két lakása is... Mert hogy így neki 0 a kiadása és miért költözne külön.

Fél év kellett, mire felfogta, hogy egy komoly kapcsolat sosem lesz úgy működőképes, ha 250+ km-t kell autókáznunk azért, hogy találkozzunk (és hozzájuk én akkor sem mehettem, mert nőket ne hordjon oda).

24 és 26 évesek vagyunk, tehát nem is 18-19 éves friss egyetemisták, akikre még félig-meddig rá lehet sütni, hogy gyerekek, meg diákszerelem.

Engem az zavar, hogy lassan 1 éve együtt vagyunk, együtt is élünk, az apja mégis úgy kezel, mintha egy jöttment lány lennék, aki jövő héten már nem fog a fiával beszélgetni.

Közben az én szüleim most is hívták hosszúhétvégézni, jön velünk nyaralni is, ha nélküle megyek velük ebédelni pl., az első kérdésük, hogy ő miért nem jött? Szóval ők teljesen elfogadták, kedvelik, a párom apja meg a vezetéknevemet sem tudta megjegyezni még.

Túlreagálom ezt, hogy rosszul esik?