Elsősorban 16-24 körüli "gyerekektől" kérdeznék. Ha anyukátok dühöng, csapkod mérgesen...? folytatom lent

Ignoráltam a picsbe, mert ez csak hiszti.

Érdekes, amíg haza nem értünk, vagy CSAK a tesómmal volt otthon, tök nyugis. Hazaértünk már rögtön kezdte a műsort, hogy ő ilyen-olyan fáradt, elege van, meg egyébként is - és itt jött egy félórás panaszáradat vagy épp kiabálás.

Minden átkozott nap ez ment, de közben segítséget nem fogadott el, szóval akkor miről beszélünk?

Bementem a szobámba és dühöngjön - igazából csak annyit ért el vele, hogy jóllehet már 34 vagyok, ha valaki kiabálni kezd, összeszorul a gyomrom és megriadok ,akkor is, ha nem "nekem szól".

Fel kellene nőnie a szülőnek. Nem éppen egy példamutató viselkedés ez, hanem hiszti gyerek módra.

A gyerek pedig, akkor rendez jelenetet, ha baja van és gyenge, ki nem alakult problémamegoldó képessége és társai.

Ezt a "módszert" felnőttként alkalmazni elég gáz.

Változtasson a szülő...

A gyermek meg keresi még önmagát és a világ működését, személyisége formálódik átlag 25 éves korig. Valakiknél több, valakiknél kevesebb.

Valakik meg felnőttként is önmguk árnyéka.

Anyamnak is ez a szokasa, delutan lettokor mar mindenkinek gorcsben volt a gyomra es mindenki azt tettette, hogy alszik.

Azt erte el, hogy elkoltoztem es ha nem muszaj akkor nem is beszelek vele.

#14 Ha párhavonta egyszer fordulna elő, és akkor is meg lehetne beszélni, hogy, mit szeretne, hogy segítsek, akkor a franc nem vonul el. Csak nem ez a helyzet. (#1 és 9 vagyok) Ha csak nekem műsorozik, és csak akkor, amikor ott vagyok, és igazából semmi megoldásra való nyitottság nincs meg, akkor nyilván ignorálni fogom. Szimplán mert minden csak ront a helyzeten, és aztán annyi lesz belőle, hogy én is felcseszem magam, és megy az egymással üvöltés, amíg valamelyikünk el nem kezdi megkísérelni a másik érzelmi zsarolását, a másik meg megpróbál rákontrázni. Nem célravezető, plusz abban úgysem nyerek, ő rutinosabb, meg még adtam is alá a lovat, hogy ezt lehet.

Az meg, hogy "nem úgy kell reagálni, mint egyes válaszolók", elég nagy vakvágány a gondolatmenetben. Mindenki a saját anyjából indul ki, elképzeli, hogy mit csinálna az anyja egy adott reakcióra, és annak megfelelően válaszol. Neked az jut eszedbe, hogy a te anyád nyitott a megoldásra, ha segítséget nyújtasz, másnak meg az, hogy ez már a 101. mártírkodós-játszmázós húzás, amibe nem érdemes belemenni.