Van itt olyan "gyerek", akinek a szülője nem tudja megemészteni, hogy neki könnyebb/jobb sora lett mint neki? Milyen kezelési technikák vannak?9

Nálunk is ez van, bár nem igazán rosszindulatból (vagyis remélem), hanem folyamatos megjegyzésekben nyilvánul ez meg.

Pl.: anno mikor hozzáköltöztem a páromhoz, egy egyszerű, régies berendezésű, felújításra szoruló lakásban, első látogatáskor megjegyzés: de lepukkant ez a lakás! (szoba-konyhás putriban nőttem fel, ahol nem volt fürdőszoba)

felújítottuk a tetőt, reakció: jó gazdagok vagytok!

elvitettük a sittet konténerben pénzért: jó sok pénzetek van, miért nem ástátok el a kertben?

lecseréltük a kocsit (de még így is 18 éves autó), vittem őket valahova, beülés után első megjegyzés: de szar, kényelmetlen!

Nekem mérhetetlenül rosszul esik. Ritkán is találkozunk, egyszerűen feldolgozhatatlan, hogyan lehet egy apa (főleg apámtól erednek ezek a odaszólások) ilyen.

Így sajnos nem tudok tanácsot adni, csak együttérezni...

#9

Remélem, fel sem néztek az öregnek, ha döglődik majd, akkor sem.

Nálunk anyám nem tudta megemészteni, hogy a kislányomnak eldobható pelenkát használok (mindez 90-es évek közepén volt). Megmagyaráztam neki, hogy amíg egy nap alatt megkeresem az egy havi ellátmányt, addig senkinek nincs belepofázása.

Amúgy ő beszólogatott, abban nyilvánult meg.

A másik, amit baromi nehezen emésztett meg, az az, hogy mint egyéni vállalkozó adószakértő, itthonról dolgoztam (ja, amúgy 150 kilométerre laktunk egymástól). Szóval hogy én nem kelek reggel fél 5-kor azért, hogy buszozzak negyven kilométert, hogy bejárjak egy cég irodájába, ahogy ő tette 40 éven át. Ez naggggyon bökte a csőrét. És igen, irigy volt.

#18

Ja.