Miért kell anyámnak folyton azután szaglásznia, hogy mi mennyibe került, ha amúgy nem kérek több pénzt tőle soha, mint amit egyébként is odaad?
Amióta kapok tőle zsebpénzt(15 éves koromtól, csak a kollégiumban töltött időkben), ezt csinálja, és akkor is ugyanez a helyzet, hogy ha más családtagtól ünnepekre kapok pénzről van szó, vagy ha egyenesen a diákmunkás fizetésemről, ösztöndíjamról.
Jelenleg egyetemre járok, a szüleim tartanak el. Az az álláspontjuk, beleértve anyámnak is, hogy amit én megkeresek(akár diákmunka, akár ösztöndíj) azzal nem kell hozzájárulnom semmihez, nem fognak annyival kevesebbet adni, mindig bőszen hangoztatva van, már egészen gimi eleje óta, meg most is, hogy amíg nem kérek többet, mint amit egyébként adnának, addig nem kell elszámolnom, az én dolgom, hogy hogy osztom be, stb.
Ennek ellenére, ha veszek bármit is, amit használok itthon, szem előtt van, akkor anyám mindig rosszallóan rákérdez, hogy mennyibe került, ha szerinte túl sok, akkor fintorogva megjegyzéseket tesz rá, ha túl keveset mondok, akkor biztos benne, hogy hazudok, nyomozgat, hogy rájöjjön a valós árra, rákeres netes oldalakon, majd dugja elém, amit talált, hogy ismerjem be, hogy hazudtam az árról.
Csak hogy mondjak egy példát, veszek egy ruhát a turkálóban kemény 500 forintért, ő címke alapján elkezd guglizni, majd "rájön" hogy 10000 felett vettem, és ezen rugózik, pattog, hogy de, ismerjem be, hogy nem annyiért vettem, mint amit mondtam. Vagy veszek egy könyvet, ilyen kirakodós sátorból maximum 2500 forintért (többnyire inkább kevesebbért), majd anyám megkérdezi, hogy mennyi volt, mondom az igazat, erre nézegeti a könyvet, a hátulján rajta van az eredeti ár (tudjátok, ami rá van nyomtatva a borítóra alapból), ami többszöröse annak, amennyiért én vettem, és akkor meg ezen megy a sápítozás, hogy sokba került és még hazudok is róla... Vagy az állataimnak való dolgokról ne is beszéljünk. Én többnyire mindent, ami felszerelés, használtan veszek, ami töredéke annak, mintha új lenne, ő meg direkt kikeresi az árakat a neten, hogy na vajon mennyiért vehettem, és jön a szokásos... Csak hogy párat említsek.
Alapból nem tudom mégis miért számít neki ennyire, amikor ő maga hangoztatja a legjobban, hogy nem szól bele, amíg.... De legalább akkor mondaná azt, hogy annyival kevesebbet ad, vagy azt, hogy nyaranta szálljak be a költségekbe, ha már teljesállásban dolgozom olyankor, de nem, semmi. És nekem elég nonszensz, hogy akkor se mindegy neki, hogy mit mennyiért vettem, ha éppen nyár van, egy fillért sem kapok tőle, hanem dolgozom
Az semmi. Nagyanyámnak a mai napig fájó pont, hogy a tíz évvel fiatalabb veje (apám) 150 ezerrel több nyugdíjat kap, mint ő.
Az ötvenöt éves, 18 éves kora óta dolgozó anyám a mai napig úgy rejtegeti a nyaralásokat, a fizetését, a felújítások árát a nagyszüleim elől, mint tinilány a naplóját. Attól meg gyomorgöcsöt kapott, hogyan fogja "beadagolni", hogy Olaszországban csináltam a mesterképzést.
Vannak ilyen emberek. Ezt le kell nyelned. A léteésedet úgy értelmezik, mintha őket lopnád.
#2 A diákmunkás pénzem hol lenne az ő pénze? Vagy ami más rokonoktól van? :D
Meg ha arról van szó, hogy amit ő ad, az az övé, és ne pazaroljam, akkor minek hangoztatja, hogy nem rá tartozik, amíg nem kérek többet? Meg miért nagyobb pazarlás venni egy könyvet 2000 forintért, ami az ő értesülései szerint 4000 volt, mint az, hogy elmegyek mondjuk bulizni, és az már a belépő miatt többe került, mint az a könyv? Csak mert az utóbbi nem zavarja.... :'D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!