Hogy oldjam meg ezt a helyzetet?
Tizenegy éve neveljük együtt a Férjem előző kapcsolatából született Fiát. 2 és fél éves korában hagyta ott az anyja! Azóta persze tartják a kapcsolatot, de ez pár havonta egy-egy nap, másfél nap...nyáron egy-egy hét, pár nap.
Hétvégén lesz egy rendezvény, ahol táncolni fog a gyermek és a tánc végén szokás felkérni a fiúknak az anyjukat, a lányoknak az apjukat.
A gyermek az édesanyját fogja felkérni, mert nem akar vele konfrontálódni. (Bár azt mondta, hogy engem kérne szíve szerint).
Kérdésem az lenne, hogy milyen módon kezeljem ezt a helyzetet? Hagyjam el a termet a közös tánc alatt, vagy maradjak bent? Hogy tudok a legjobban kijönni a helyzetből, hogy senki ne sajnáljon le, de a büszkeségem is megmaradjon?
Mi a teendő ebben a helyzetben? A gyermeket sem akarom kellemetlen szituációba keverni.
Azt kell megérteni hogy szegény gyerek sokkal jobban szenved. Csak gondold bele magad a helyébe, két tűz között örlődik
Kérlek mond el neki hogy támogatod bárhogy is dönt, ne nehezítsd meg a helyzetét
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a segítséget!
Igazából azt nem tudom/tudtam, hogy én hogyan viselkedjem egy ilyen szituációban. Az anyukának nem akarom megadni ezt az elégtételt, hogy bármilyen módon látszon, hogy furcsán érint a dolog.
Valahogy érdekes ez az egész. Alig vesz részt a gyerek életében, nem is igazán törődik Vele, már a harmadik, vagy negyedik pasiját fogyasztja mióta külön mentek, ebből kettőhöz hozzá is ment, gyereket is szült az egyiknek, mégis a fontos pillanatokat simán elorozza. És tetszeleg az anyaszerepben...
Na, hát ezt az érzést nem akarom, hogy lássa bárki is az arcomon. 🙂
Tedd félre az értelmetlen "büszkeségedet", mert csak a gyerek napját szúrod el vele.
Értsd meg: ez most nem! rólad szól, hanem róla, és bárhogy dönt, el kell fogadnod feltétel nélkül.
Nem ellened beszélek, csak legalább te ne büntesd már a gyereket azzal, hogy valami ostoba, kicsinyes indok miatt inkább kimész.
Nyers vagyok, viszont jártam a gyerek cipőjében (nagyon hasonló szituációban), és nekem nagyon rosszul esett, amikor a számomra kedves és hozzám közel álló személy inkább kiment.
Én 10 voltam, ő majdnem 40, mégsem viselkedett felnőttként.
#19.
Köszönöm a választ! Pontosan ezt írtam én is, hogy ez a gyerekről szól, számára a legjobbat szeretném.
Nem büntetni akarom, de azt sem szeretném, ha lesajnálna az anyja. Ez nem ostoba és kicsinyes viselkedés, hanem szeretnék a legjobban kijönni a helyzetből, úgy, hogy a Fiam nem sérül.
Igazából mindenki azt írta, amit Te, csak kevésbé nyersen. 🙂
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!