Az apámnak néha random dühkitörései vannak nyilvánosa, és undorítóan beszél velem, normális ez? (29/L)
Az apám orvos, elég stresszes a munkája, nagy a nyomás rajta, így már tinédzser koromban is számtalanszor üvöltött velem és a hugommal, nem mondom, hogy ok nélkül, de sosem volt akkora baj, hogy üvöltés vagy undorító beszéd kellett volna.
Motmár lassan 30 éves vagyok, külön élek, van saját munkám, így a kapcsoltunk jobb lett, hogy nem függök tőle. (Régen azért is szinte mindig üvöltött, ha pénzt kértem valamire, pl. tenisz edzésre, ahova amúgy ő íratott be.)
Van egy konditerem, ahova 5 éve járok, mindenkit ismerek ott már kb., jóban vagyok a recepciósokkal is. Felvetettem, hogy néha ő is lejárhatna velem kardiózni, mert azt szereti, és ez lehetne ilyen apa-lánya program.
Ez egy 3-4 hónapig jól is ment, egészen addig, amíg a tegnapi napon este egy autóval mentünk edzeni és várnia kellett rám az előtérben 5 percet, mert kicsit megcsúsztam az öltözéssel.
Mikor meglátott, elég hangosan odaszólt, úgy, hogy mindenki, az összes ismerősöm hallotta szerintem a kondiban:
- HÁT TE MI A K*RVA ANYÁDÉRT MOST JÖSSZ KI? MONDTAM? HOGY SIETEK B*ZDMEG!
Ezt sikerült mondania a 30 éves lányának mindenki előtt.
Iszonyatosan égő volt, utána órákig sírtam. Nem fogja fel, hogy ezzel saját magát égeti le, hogy a nagy orvos egy büdös paraszt.
Többet nem jön velem oda az biztos, de már mindenki előtt beégetett, pedig nagyon szeretek odajárni.
Most meg éppen sms-eket írogat, hogy van-e kedvem ma is együtt edzeni, mintha mi sem történt volna, nekem meg még mindig vörösek a szemeim a sírástól.
Anyával is többek között ezért váltak el.
Ti mit tennétek a helyemben?
A helyedben leülnék vele beszélgetni róla, hogy elgondolkozott-e már rajta mi zavarja, mi bántja, mi hiányzik neki? Nyilvánvaló hogy nem az öt perc késés frusztrálta ennyire.
Anélkül hogy elmondanád mindenféle gazembernek, neki segítség kell amit részben saját magától kell megkapnia. Ehhez az az első lépés hogy felismeri: tennie kell valamit a dühkitöréseivel, illetve azzal ami ezt kiváltja, mert nem a dühkitörés a gond, az már csak a következménye annak ami benne dolgozik.
Amúgy lehet hogy egy jó ember és neki is jobb lenne ha békésebben élné az életét és azt hiszem te is megérdemled hogy édesapád ne viselkedjen veled ennyire bántóan, hanem a jó oldalát fordítsa feléd.
Szerintem fogadd el apádtól békülésmént, hogy már ma újra közös programot akar.
Az orvosoknak jellemzően van egy kis istenérzete, azért mert életeket isten helyett ők mentenek...
"Ti mit tennétek a helyemben?"
Megmondanám neki, hogy azok után, amilyen hangnemben múltkor beszélt velem az edzőteremben, nem szeretnék vele együtt menni többet.
"már tinédzser koromban is számtalanszor üvöltött velem és a hugommal, nem mondom, hogy ok nélkül, de sosem volt akkora baj, hogy üvöltés vagy undorító beszéd kellett volna."
Tiniként nyilván nem sok mozgástered volt abban, hogy hogyan viselkedik veled.
Szerintem most, felnőtt nőként érdemes lenne meghúzni az egészséges határokat. Tudom, hogy családtaggal szemben nehezebb, de fontos lenne a lelki egészséged szempontjából.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!