Az apámnak néha random dühkitörései vannak nyilvánosa, és undorítóan beszél velem, normális ez? (29/L)
Az apám orvos, elég stresszes a munkája, nagy a nyomás rajta, így már tinédzser koromban is számtalanszor üvöltött velem és a hugommal, nem mondom, hogy ok nélkül, de sosem volt akkora baj, hogy üvöltés vagy undorító beszéd kellett volna.
Motmár lassan 30 éves vagyok, külön élek, van saját munkám, így a kapcsoltunk jobb lett, hogy nem függök tőle. (Régen azért is szinte mindig üvöltött, ha pénzt kértem valamire, pl. tenisz edzésre, ahova amúgy ő íratott be.)
Van egy konditerem, ahova 5 éve járok, mindenkit ismerek ott már kb., jóban vagyok a recepciósokkal is. Felvetettem, hogy néha ő is lejárhatna velem kardiózni, mert azt szereti, és ez lehetne ilyen apa-lánya program.
Ez egy 3-4 hónapig jól is ment, egészen addig, amíg a tegnapi napon este egy autóval mentünk edzeni és várnia kellett rám az előtérben 5 percet, mert kicsit megcsúsztam az öltözéssel.
Mikor meglátott, elég hangosan odaszólt, úgy, hogy mindenki, az összes ismerősöm hallotta szerintem a kondiban:
- HÁT TE MI A K*RVA ANYÁDÉRT MOST JÖSSZ KI? MONDTAM? HOGY SIETEK B*ZDMEG!
Ezt sikerült mondania a 30 éves lányának mindenki előtt.
Iszonyatosan égő volt, utána órákig sírtam. Nem fogja fel, hogy ezzel saját magát égeti le, hogy a nagy orvos egy büdös paraszt.
Többet nem jön velem oda az biztos, de már mindenki előtt beégetett, pedig nagyon szeretek odajárni.
Most meg éppen sms-eket írogat, hogy van-e kedvem ma is együtt edzeni, mintha mi sem történt volna, nekem meg még mindig vörösek a szemeim a sírástól.
Anyával is többek között ezért váltak el.
Ti mit tennétek a helyemben?
Ne legyen igazam, de túl költöire sikeredett szerintem, a végét túl toltad.
Amennyiben tévedek bocs, de eléggé hal szagú sztori.
Én biztos, hogy nem szólnék hozzá jó hosszú ideig, ha nem örökre... Mindegy, milyen stresszes a munkája, azt nem rajtad, vagy bárki máson kéne levezetnie, bár az orvosok ebben szakértők...
Mondanám, hogy ülj le vele, és beszéld meg, hogy eddig is sokszor megbántott a viselkedése, de felnőtt nőként ezt már végképp nem tolerálhatod tőle. Csak sajnos amit leírtál, abból azt szűrtem le, hogy nagy valószínűséggel nem oldana meg semmit, még jobban felkapná a vizet...
Szerintem a hallgatás a legjobb. Ne keresd, ne vedd fel, ha hív, ne írj neki vissza.
Mondjuk hogy 30 évesen miért vagy meglepődve meg miért sírst ezen, az nekem felfoghatatlan. Hiszen te magad mondtad, hogy ilyen volt mindig.
Én az ilyen embert messziről kerülném, nemhogy még apa-lánya programot tervezzek vele :D bár én nem vagyok Stockholm-szindrómás, az is igaz
Írd meg neki, hogy bunkón viselkedett és, hogy ez bánt téged és hogyha nem változtat, akkor a továbbiakban nem szeretnél vele eljárni sehová.
Ajánlhatsz is neki dühkezelésre valamit
Pl: írjon naplót, járjon terápiára, ha úgy érzi, kezd dühös lenni vonuljon el és próbáljon megnyugodni.
Kezdésképp egy ilyen féreggel miért tartod a kapcsolatot?
S miért mentegeted pont te, egy olyan mondvacsinált ürüggyel, hogy azért bántja a neki (anyagilag vagy érzelmileg) kiszolgáltatottakat, mert hogy szegénynek stresszes a munkája? Pont ettől a legnagyobb féreg.
Aki kétségbe vonja: Van ilyen, az én apám dettó:((
Kérdező, minimalizálnám vele az apa-lánya programokat, bár az ilyen nem fogja megérteni, hogy mi a gondod.
(Ja, még egy: Ilyen típushoz nehogy feleségül menjél valaha.)
"miért sírst ezen, az nekem felfoghatatlan"
Nekem az felfoghatatlan, hogy emberek nem értik, más emberek miért sírnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!