Szülők! Őszinte választ. Mit szólnátok hozzá, ha húsz éves lányotok, hazaállítana egy néger sráccal?

Azonnal kilőne előre a jobb karom kézfogásra, majd még mielőtt bemutatkozhatna, már szólnék is:

- Örvendek! Tudom, maga Sidney Poitier, én pedig Spencer Tracy vagyok!

Ha egyébként tisztességes ember, boldognak látom vele, és szereti a lányomat, keresi a kedvét, akkor akár az ördöggel is betoppanhat. :)

Bár vannak olyan politikai körök, akik ebből akarnak tőkét kovácsolni, de le kellene már szokni a külső - főleg faji eredetű jegyek - miatti megkülönböztetésről.

Köpni nyelni nem tudnék!

Igazán humánus ember vagyok, sokmindent elfogadok, de a lányunknak is kihangsúlyoztuk:

Nem ugyanaz a kultúra, de a normák sem ugyanazok, aminek előbb vagy utóbb nem jó vége lesz.

Nem a térdig érő himbilimbije a gond, hanem hogy a nők őnáluk más értékrendbe tartoznak. Ezt el lehet bagatelizálni, meg félremagyarázni, meg jól meg szakérteni, de ők akkor is másképpen szocializálódtak!!