Jogosan zavarnak anyám ilyenfajta kérdései?

Teljesen jogosan érzed ezeket fölösleges kérdéseknek.

Anyud, ez a tipikus kíváncsiskodó, mindent tudni akaró személyiség. Semmire se megy azzal, ha ezeket a dolgokat tudja, de neki mégis tudnia kell.

Bocs az offért, de én pont az ilyen embereket szoktam szívatni.😄

Mondom nekik, hogy Ferrari áll a garázsban pl.

Vagy, hogy egy hónapra mennek nyaralni a tengerre és annyit kajáltak, hogy az anya 40 kilót hízott. 😀

2 vagyok.

De érted, szinte adja magát a helyzet, hogy ilyet akar hallani.

Ekkor elégedett csak.

Anyának is sokszor mondtam, hogy vaddisznó pörkölt volt a kaja a menzán, közben meg mákostészta. 😀

Kedves édesanyád látszatbeszélgetést folytat. Tudja, hogy kommunikálnia kell veled, de nemigen van ötlete arra, hogy ezt hogyan is csinálja. Amíg gyerek voltál ez könnyebben ment neki, a "szülő-gyerekkorú gyerek" viszony sokat segít, de most, hogy már nem vagy gyerekkorú, nehézsége van ezzel. Valójában nem érdeklik a dolgok, amikre rákérdez, csak egy viselkedést ismételget: anyuka szemmel tartja a gyerek dolgait.

Talán annyit tehetsz, hogy előhozol olyan témákat, amik felnőtt-felnőtt viszony során merülnek fel, ez lehet bármi, politika, divat, zene, bulvár, család, munkavállalás, pénzügyek, egészség, megkérdezheted mi a véleménye dolgokról vagy elmondhatod a sajátodat. Rá kell ébreszteni, lehetőleg finoman, hogy a régi sablonok már nem működnek.

Csak beszelgetni akar valahogy veled, hihetetlen, hogy ezt nem latod. Nem egyszeru egy tinivel kapcsolodni es anyukadnak valoszinuleg nem a legjobbak az eszkozei erre, de legalabb probalkozik.

Kezdemenyezz akkor beszelgetest te, olyan temaval, amirol szivesen beszelsz 🤷‍♀️

Mondjuk a kinek milyen színű a bútor, meg a franc - rhadtul semmi köze.

Az én szüleim is ilyenek, ráadásul azzal a fajta követelőző hangsúllyal, hogy tudtam, bármit mondok, vagy belekötnek, vagy egynapon belül a fél város tudja majd.

Én eltereltem valami f...ggal, amivel még megelégedtek, de köze nem volt az igazsághoz.

Nézd, az érzéseidhez jogod van, tehát ha zavar, akkor zavar - de nem árt, ha megpróbálod megérteni az ő oldalát is. Egyszerűen beszélgetni szeretne veled, és ilyen egyszerű, hétköznapi dolgokkal kezdi, mert nem akar személyesebb vagy mélyebb dolgokba belekérdezni, ha azt látja, hogy nem nyílsz meg neki. Lehet, hogy ez nem a legjobb módszer, de legalább próbálkozik.

Én is falra másztam kamaszként az ilyen kérdésektől (rendkívül zárkózott voltam), de ma azért árnyaltabban látom a dolgot. Az én tapasztalatom az, hogy minél több dolgot osztottam meg anyukámmal, annál kevesebb lett a mellébeszélés és "felesleges" kíváncsiskodás. Meg az, hogy bár mindkét szülőmmel jó a kapcsolatom, felnőtt koromra anyukámmal szorosabb lett, mint a soha nem érdeklődő apukámmal. Ő sose "nyaggatott" azzal, hogy mi volt az ebéd vagy milyen jegyet kaptam, de nem is beszélgetek vele annyit.

Szóval azt megértem, hogy zavar, de attól, hogy egyszavas válaszokat adsz és kizárod az életedből, nem lesz jobb a helyzet.