Hány éves korodban döntötted el, hogy végleg megszakítod kapcsolatot szüleiddel, mert menthetetlen emberek?

Apámmal 20 évesen, pedig anyámmal él és vele jóba vagyok.

Nem kell rosszul érezd magad.

Nálam ez nem feltétlenül egyik percről másikra döntés volt, mégis mindkét esetben volt töréspont amikor azt mondtam, hogy ott rohadjon meg az egész.

Apámat mindig is utáltam, mert egy alkoholista senki volt. Egyszer hónapok után hazamentem, rögtön velem akart mindent megcsináltatni amire neki "nem volt ideje" munkanélküliként. Majd közölte, hogy ha nem segítek semmit akkor takarodjak el a házából és ne is menjek haza.

Nem is mentem, csak a temetésére.

Anyámnál meg ezután jött el a törés. Egyszer apámról beszéltünk, nyilván nem tett jót, hogy egy alkoholista mellett kellett felnőnöm. Amikor a problémáim forrásának apámat neveztem meg, akkor megkaptam anyámtól, hogy én mindig is ilyen voltam, meg amúgy is már régen túlléphettem volna ezen.

Na itt mondtam azt magamban, hogy oké, túllépek, de akkor nincs visszatekintés. Azóta úgy eltelt az idő és egyre kevesebbet beszéltünk, most meg már megmondani nem tudnám, mikor beszéltem vele utoljára bármiről. Ünnepekkor találkozunk a közös családi dolgokon és ennyi.

Igazából nem tudom, hogy hiányzik-e. A személyek akik a szüleim voltak azok nem. A helyzet, hogy legyenek normális szüleim azok néha igen, de elfogadtam, hogy nekem nem ez jutott. Nem bánkódok rajta, élem az életem ahogy tudom.