Hogyan kérjünk bocsánatot az Apánktól egy balul elsült születésnapi ajándék miatt?

Menj el egy pszichológushoz, hogy segítsen feldolgozni, hogy apád érzelmileg bántalmaz. Ugyanis egyrészt igaza van, hogy szemétség volt, hogy a mama rászervezte a bulit a barátnő vacsorájára, de neked ehhez semmi közöd, Ez az ő harcuk, valószínűleg ilyen anyós-meny egymásnak feszülés. Apád meg egy hisztis óvodás szintjén van. A legjobb lenne, ha elmennél te meg a tesód a nyaralásra, ha esetleg lehet bővíteni, akkor a párotokkal együtt és hagyjátok apádat megpukkadni.

És még egyszer, nagyon fontos lenne, hogy elmenj terápiára és megszabadulj attól a rengeteg nyomástól, amit apád rád pakolt.

Itt szerintem te nem hibáztál. Persze jogos a rossz szájíz, mert nem úgy sült el, de lelkiismeret-furdalásod ne legyen. Nem te szervezted rá tudatosan az egyik programot a másikra és jót is akartál. Hogy apád ezt nem értékelte, az az ő dolga, 50 évesen már/még tudnia kellene, hogy részedről jó volt a szándék, ez a nem megyek nyaralni dolog kicsit durcázásnak hat a leírásod alapján. Meg lehet neki mondani, hogy sajnálod, hogy nem örül az ajándéknak, ti örömet szerettetek volna neki okozni, de ha nem szeretne menni, akkor tudomásul veszed, hogy nem jött be. Aztán elmentek ti a tesóddal vagy valamelyikőtök a barátjával/barátnőjével.

Az egymásra szervezett barátnős vagy rokonos vacsorát pedig játssza le az édesanyjával, ha tényleg a barátnős vacsora időpontjának tudatában szervezett akkorra rokoni összejövetelt. Az én apámnál még ebben sem lennék biztos, mert sokszor azt hiszi, hogy mondott valakinek valamit, aztán kiderül, hogy a) nem mondta b) nem azt mondta c) nem neki mondta.

"Apám notóriusan utálja a meglepetés és/vagy családi összeröffenéseket, pláne ha egyáltalán nem volt vele közölve"

Ennek ellenére mindenki meglepte? De miért?

Nem értem mi köze a vacsoráknak az utazáshoz és a sértődéshez.

Ha egyszerre 2 helyre hívták, nyilván nem tud mindegyikre menni, ez érthető. De hogy jön ide az utazás, azzal mi a probléma? Ha tényleg problémát csinált ebből, akkor el kell engedni, nem normális az ember.

Azt hinném, te vagy a lányom, kérdező, ha lenne lányom. :)

Én is rettentően utálom a meglepetéseket (mert szinte soha nem azt kapja olyankor az ember, aminek örülni lehetne), és ezt a család már tudja is tizenéves korom óta. Ha valaki ennek ellenére "meglep" valami baromsággal, akkor megsértődöm, mert ha egy hozzátartozót ennyire nem érdekel az én véleményem, csak azt nézi, hogy letudjon egy ajándékozást, akkor nem én vagyok a bunkó.

De ennek ellenére, próbálom elfelejteni a dolgot. Valamilyen módon mindenképpen jelzem a megbántottságot, mert olyankor kedvem lenne otthagyni mindenkit a pcsába és nem szólni hozzájuk egy évig, de ahogy lenyugszom, próbálom rendbe hozni a kapcsolatunkat.

Szerintem apád is így lesz vele. Az utat nem lehet visszamondani? Sokat segítene. Aztán majd később megkérdezitek, lenne-e kedve egy másik úthoz, abból a pénzből.

Várj egy hetet, hogy lenyugodjon, aztán beszélj vele (személyesen), hogy sajnálod a dolgokat, de azt hitted, ez most egy jó ajándék lesz. Meg fog bocsátani. (Ha rögtön beszélsz vele, ameddig még friss a sértődés, akkor robbanni fog.)

Én az 50. születésnapomra a rokonoktól egy elég drága, gáztepsi méretű tabletet kaptam többek közt, meglepetésként, mert anyám elárulta, hogy újat akarok venni. Csak éppen utazáshoz akartam egy kicsit, amit egész nap tudok magammal hordani egy táska egyéb cuccal együtt, és nem kell hozzá külön bőrönd.

Egy hétig nem tudtam aludni az idegességtől, hogy mit csináljak, mert nem akartam senkit megbántani (miközben én nagyon meg voltam sértve), de aztán megmondtam, hogy ezzel én nem tudok mit kezdeni, és ki lett cserélve egy méretben megfelelőre, a különbözetből meg vettem egy telefont - azt is olyat, ami nekem megfelel, nem a rokonok igényeinek valót. Eleve lehetett volna ezzel kezdeni, ha nincsenek olyan meglepetés-mániás nők a rokonságban, hanem megkérdezik, hogy mit (és milyet!) szeretnék. Először meglepetésbulit is akartak, mert pár éve ez a mániájuk, de arról le lettek beszélve azzal, hogy biztos otthagynám őket, aztán jött egy még rosszabb variáció.

6, jaja, igazi szép ajándék, hogy semmibe veszik, mit szeret, mit nem.

Aki szerint az apa a bántalmazó, azok szerint az normális, hogy az ünnepelt le van tojva? Vehetsz neki drága nyaralást, ha a körítés elárulja, hogy igazából rohadtul nem érdekel az egész, ő sem...