Mást is megkülönböztetnek a nővérétől?

Igen, másokat is. Valahol pont fordítva van és a kicsi kap meg mindent, a nagy meg semmit.

Ilyen az élet, vannak kedvencek. :)

Én az unokatestvérekkel kapcsolatban éreztem megkülönböztetést. Gyakran úgy érzem, hogy az Égiek kegyeltje lett az egyik.

6 évvel fiatalabb unokahúgomról lenne szó. Ő már régóta Új-Zélandon él a családjával. Idén lesz 43 éves, én már 49 leszek.

De mindenkit nem lehet irigyelni, mert az egész életünk csak keserűség lenne. Próbálom azt a kevés kis jót megbecsülni, ami adatik.

Ne keseredj el túlságosan! Még csak alig 18 éves vagy! Szinte alig lépted át a nagykorúság küszöbét!

Azonkívül itt a netes "forradalom" lehetősége. (Én csak 31 évesen kezdtem el internetet használni.) Nagy újdonságnak éreztem, szinte "kinyílt a világ" előttem.

2-es válaszoló vagyok.

Azért visszagondolva mégsem volt annyira felhőtlen ennek a fent nevezett unokahúgomnak a gyermekkora. Hatalmas vagyonban éltek látszólag, de alkoholista apja megkeserítette az édesanyja életét rendszeresen.

Elég sok volt a sírás-rívás, balhézás. Rengeteg adósságot is csinált. Úgy tudom, még börtönben is ült ingatlanos csalásért. (Keresztapám.)

Ennek az unokahúgomnak is látszólag példaértékű "boldogsága" van facebook-on. Gyerekkorában mégis "kulák"-nak csúfolták az iskolatársai. 37 éves unokahúgi.

Másik két hölgy unokatestvérem (velem egykorú, illetve 51 éves,) külsőleg is sokkal dekoratívabbak nálam. Az 51 évesnek egyáltalán nincs szerencséje a párkapcsolatokban. Nem sikerült házasságot kötnie sosem, pedig még szépségkirálynő válogatáson is volt 15 évesen!

De legalább egy közel 20 éves fia született - csak az akkori élettársa elhagyta a gyerekkel.

Nyilván most már jobban mehet a sora. A kérdezőt szerettem volna vigasztalni azzal, hogy életünk minden pillanatában nem működhet minden szuperjól!

Azt is írtam, hogy nem lehet mindenkit irigyelni (nyilván nem ebből áll az élet.) Ezzel túlságosan elvonná az ember a figyelmét a jó dolgokról.

3-as voltam.