Hogyan tudnám magamnak könnyebbé tenni apám utálatának elviselését?

Folyamatosan, naponta többször is kapom tőle a megjegyzéseket, hogy egy haszontalan rakat szar vagyok, miért nem csináltam meg x házimunkát (pedig szoktam takarítani), miért nem tanulok (hiába mondom neki hogy de tanulok, és ez látszik a jegyeimen is, nem hiszi el), miért tettetem hogy beteg vagyok (akkor is ha az orvos maga is megerősítette hogy az vagyok), hová megyek már megint, stb. Soha egy kedves szava nincs hozzám. Ha max pontos dolgozatot írok arra sem reagál semmit. Általában azzal vezetem le a stresszt hogy tesin szabad foglalkozásnál kimegyek az udvarra és futom a köröket amíg ki nem engedtem magamból mindent, de van hogy úgy érzem, ez is kevés. Olyan rokonom nincs, akihez odaköltözhetnék, albérletre meg nincs pénzem (éljen a középiskola), de nem is szeretnék elköltözni egyelőre mert anyukámmal nagyon jó a kapcsolatom. Mit tudnék még tenni az idegbeteg futkározáson kívül, ami ezt könnyebbé tenné, hogy ne érezzem magam sz*rul és rohadt feszültnek otthon? Visszaszólni nincs értelme, csak elkezd ordítozni, aztán semmi változás.