Anyám nem akar "elengedni" a barátnőm esküvőjére? Mit tegyek, hogy meggondolja magát? Csak szerintem abnormális a viselkedése?
Anyám mániákusan meg van győződve, hogy nem veszem elég komolyan az egyetemet, át fognak sorolni önköltségesre/kibukok (közben meg előző éves táblázatokat nézve esélyem van a legmagasabb tanulmányiösztöndíjra). És mivel valamilyen szinten eltart, meg otthon élek, amikor éppen nem a koliban vagyok, vagy éppen nem olyan munkát vállaltam, amivel van szállás is, ő úgy érzi, hogy azon a szinten beleszólhat az életembe, mintha 12 lennék, holott lassan már 21 leszek ehhez képest. Ő tulajdonképpen nem fogadja el, hogy önállósodom, ha nyíltan megyek vele szembe, akkor az a tapasztalatom az évek alatt, hogy csak magammal cseszek ki. Így maradt a titkolózás. Ezt így fontos leszögezni első körben.
És hát az a helyzet, hogy egy volt gimis szobatársam májusban megházasodik. Mi nagyon jó barátok voltunk, és bár nem sokat találkozunk, még mindig barátok vagyunk. És meghívott az esküvőjére, ami májusban egy hétfői napon lesz.
Amikor ezt anyámnak meséltem, rögtön az volt az első reakciója, hogy ugye megmondtam neki, hogy nem megyek, mert nekem aznap tanítás van, meg mert ő nem engedi, hogy szórakozás miatt hiányozzak. Hát köpni nyelni nem tudtam. Szóval megmondtam neki, hogy nem mondtam meg, hogy nem megyek, mert menni fogok. Ő meg elővette a szokásos veszekedéskor használt "nem veszed elég komolyan a tanulmányaidat" okoskodást, meg hogy ő akkor se enged.
Nyilván menni fogok, akár meggyőzöm anyámat, akár nem. Viszont én olyan konfrontációt nem akarok vállalni, hogy ő nem enged, én meg megyek, mert bár kicsi az esély rá, de én el tudom képzelni, hogy akkor megvágja az anyagi támogatást, az meg nekem nem lenne kényelmes. (Dolgozom egyébként, csak annyiból nem jövök ki, ha többet dolgoznék meg esélyes, hogy az átlagom nem lenne ennyire jó, tehát nem éri meg) Ez nyilván nekem nem ér annyit, hogy a hátralévő X évre, amíg nem tudom megoldani az anyagiakat magamnak, nem éri meg, én jelenleg elvagyok azzal, hogy keveset vagyok otthon(tanév alatt koli, nyári szünetben munka), amikor beleszólhat(nyáron amúgy sem vészes), amúgy meg, max nem mondom meg neki, ha tudom, hogy valami nem tetszene neki.
Viszont annak ellenére, hogy mindenképp megyek, jobb lenne, ha most "megengedé". Ennek szimplán annyi az oka, hogy ha otthonról megyek az esküvőre, akkor csak kicsivel több, mint egy órát kéne vonatozni, ha meg a koliból, akkor meg két és felet, plusz a helyi tömegközlekedés.
Olyan tippeket nem kérek, hogy önállósodjak, tudom, hogy a teljes helyzetre ez a végső megoldás, de ez most nem kivitelezhető úgy, hogy számomra megérje és kényelmes legyen. Azt sem kérem tippnek, hogy menjek el titokban, mert nyilván az lesz, ha nemet mond. Itt az a kérdés, hogy hogy érjem el, hogy ne akarjon beleszólni, tudomásul vegye tudomásul, hogy megyek, vagy legalább "engedjen el".
Elolvastam még egyszer, és érteni vélem. Szóval messze van az esküvő az egyetemtől/kolleégiumtól, 2-3 óra (csak oda, vagy oda-vissza?)
Az otthontól közelebb van, de úgy is 1 óra (csak oda, vagy oda-vissza?) és ha otthonról mész, aznap nem tudsz órákra menni. Ha meg a kollégiumból, akkor se nagyon, hiszen a sok utazással is elmegy a nap.
A helyedben mérlegelnék, és ha tényleg közeli a barát, azaz fontos az esemény, akkor elmennék (jártam egyetemre, az még szabadabb, mint egy munkahely, bár onnan is lehet jó esetben szabadnapot kivenni) Rendszert viszont semmikép nem csinálnék az ilyen "vészhelyzetekből". És ugyanezt elmondanám a szüleimnek is.
"Miért kell hétfőre tenni egy esküvőt?"
Nekem pl azért kellett, mert egy hétfőn ismerkedtünk meg és úgy alakult, hogy minden számunkra fontos esemény hétfőre esett. Mivel lagzi nem volt soha tervben, ahogy 500 vendég sem, tökéletes megoldásnak tűnt a hétfői esküvő. Az is volt.
Kerdezo, simán kozlod, hogy elmesz az esküvőre és ennyi.
Azzal kezdtem, hogy leszögeztem, hogy nem látom értelmét lázadni, meg hogy évek alatt sem értem vele célt. Most azzal én nem tudok mit kezdeni, hogy azt kapom tanácsnak, amiről az eltelt évekre visszatekintve TUDOM, hogy nem használ.
Mellesleg bocs már, de ha van olyan lehetőségem, hogy suli meg meló mellett szociális életem is legyen, meg az átlagomat se kúrjam el, mert mondjuk a szülői támogatás mellett nem kell, hogy az életem csak a melóból meg az egyetemből álljon, akkor én ezzel élnék. Jelenleg úgy látom, hogy többnyire nem lát bele anyám az életembe, hogy túl sokat bele tudjon szólni. Csak ezalól kivétel az, amikor otthonról indulnék bárhová is, és akkor sem vészes a viselkedése, csak a tanév alatt. Most meg viszont pont olyasmiről van szó, hogy pont egy héttel a vizsgaidőszak előtt van programom, délelőtt tizes kezdéssel. És nekem nagyon nem mindegy, hogy otthonról utazok egy órát a helyszínre, majd ha vége, akkor onnan vissza a koliba kb hármat, vagy a koliból megyek, és akkor 2x3 óra csak az út.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!