Mennyire hagyjátok, hogy a szüleitek beleszóljanak a dolgaitokba? (20-25 éves korosztály)

Nem baj, ha nem egyezik a véleményetek. Miért kéne, hogy egyezzen?

Azt senkitől nem várhatod el, hogy ugyanzt gondolja, mint te.

Kerüld inkább a témát, ha zavar.

5

Bízzál jobban magadban. Az sem baj, ha hibázol. Kijavítod és tanulsz belőle.

Apám elmondhatja a véleményét, vagy kimondhatja, mit hogyan csináljak, aztán azt is megteheti, hogy elégedetlenkedik emiatt, mert nem úgy csináltam. Megfontolom, amit mond, de ha máshogy akarom, máshogy csinálom. Nincs megtiltva semmi. Van, hogy kiakad a fentieken, van, hogy nem. Most vagyok 21, kb 16-17 évesen jött el annak az ideje, hogy eljött a "lázadásom". Avagy addig úgy volt, hogy ha azt mondja, kóstoljak meg valamit, udvariasságból kérte, valójában mindenképp kóstoljam meg (pl most nem vágyom megkóstolni az új kolbászt, előtte ettem, egy falat nem megy le, de akkor is kóstoljam meg azonnal). Komolyan mondom, ilyen jelentéktelen apróságok megtagadása is baromi nehéz volt, mert utána jött a sértődés, duzzogás, és persze a "csináljak, amit akarok", de azért legközelebb is ugyanígy eljátszotta. Ilyen apró dolgoktól indultam el, hogy a nem az nemet jelent.

Nemigen vannak dolgaim, de amik igen, azokba beleszólni nem szól, hanem kéretlen véleményből rögtön több adódik, amennyiben kifejtem. Nem kell mindenről tudni. Amit meg elmondok, ismerem annyira az apámat, hogy tudjam, mikor számíthatok arra, hogy "nem kritizálom/rugózok rajta/okoskodok, csak mondom, hogy...".

Egyik fülemen be, másikon ki.