Hogyan tudnám apámnak elmagyarázni, hogy nem jól vezet, anélkül, hogy veszekedés lenne köztünk?

Már évtizedek óta közlekedik, mindig azzal jön, hogy levezetett már x millió km-t. Azonban nem nagyon szeretek menni vele sehová, mert mások hibáját észreveszi, morog érte, de a sajátját nem. Nem áll meg egyetlen STOP táblánál sem, szerintem valamelyiket észre sem veszi. Türelmetlen vezetés közben. Ha irányjelzőzik, már váltja is a sávot, előfordult, hogy majdnem baleset lett ebből, közben olykor rángatja a kormányt. Nem érti, hogy kötelező jobbra tartania az autópályán (is), azzal érvel, hogy ő a megengedett sebességgel halad, aki meg akarja előzni, az gyorsan hajt, be kell tartani a sebességhatárt. Hosszú másodpercekig tart, mire talál egy parkolóhelyet, holott van több szabad hely, és nem ám oda állna, ahol tágas, kényelmesebb, hanem a szűk helyre. Persze, ha meghúzzák a fényezést, szintén bosszankodik. A követési távolságot nem igazán tartja be, mikor szóvá tettem neki, azt felelte, van már annyi rutinja, hogy időben meg tud állni. Nem egyszer játszotta el, hogy a gyalogos már lépett a zebrára, mégsem engedte el, kicsit fékezett, aztán meggondolta magát, gázt nyomott. Elég kellemetlen az a tulajdonsága is, ha látja, hogy zöld a lámpa, elkezd gyorsítani, hogy átérjen, persze ez nem mindig jön össze, így aztán nagy fékezés a vége. Ez abból adódik, hogy nem szeret a pirosnál állni. Hirtelen ezek jutottak eszembe, lényegében tipikusan az az ember, aki már közeledik a hatvanhoz, és nem úgy fogja fel, érti meg a dolgokat, mint kellene.