Szerinted azok az apák, akik válás után alig foglalkoznak a gyerekkel, akivel emiatt eltávolodnak egymástól,és ilyenkor az a szöveg, hogy "biztos anya ellene neveli a gyereket..."?

Elvált szülők gyerekeként, ahol az apa leszart kb 1 év különélés után, ezidő alatt mindenért is az anyát okolta... Nem, ezek az apák nem fogják fel, hogy nem így van. Azzal nyugtatgatják a saját lelkiismeretüket, hogy valóban így van, és ők nem kérnek egy olyan gyerekből, akit ellene uszítanak.

#11 Én 14 éves voltam, mikor derült égből villámcsapásként ért a válás. Apám és a családja minden mocskot összehordott anyámra, nagyanyámra (szerintük az gyerek bántalmazás, hogy nekem kellett takarítanom a saját szobámat - borzalom...), olyanokat találtak ki, hogy anyám nem főzött, pedig ez nem volt igaz, max apámnak nem volt fogára való stb... Nagyon fájdalmas volt, márcsak az is, hogy apám egy másik nőt választott, annak a gyerekével, mint minket, a saját gyerekeit.

Hamar fel kellett nőnöm, lévén, hogy édesanyám teljesen összezuhant (apám visszajárt még belérúgni párszor), és van 2 kisebb testvérem is, az öcsém akkor volt 3 éves, valakinek tartani kellett magát. Akkor rengeteg lett a nehézség, de túl kellett élni.

Utólag visszagondolva, bármilyen nehéz is volt, lényegében világ-vége, talán ez volt az egyik legjobb dolog, ami történt. Ő nem apának való volt, édesanyám rosszul választott, de ki sejthette... Tény, hogy hiányzik/hiányzott az apa-kép az életemből, de inkább ne legyen, mintsem ilyen legyen, amilyen ő (nárcisztikus, szociopata).

Én pár választásban tudatosan "szűrtem" az olyan pasikat, akik bármiben is hasonlítanak apámra. Az ő mocskosságán túlléptem, megbocsátani 11 év alatt sem sikerült, de nem is szeretném. Kizártam őt az életemből, akárcsak ő minket, 10 éve még egy boldog szülinapot SMS sem érkezik tőle.

Esetünkben első nejem két gyermek születése után, amikor visszament dolgozni, egyszer csak elfelejtett hazajönni. A lakás az enyém volt, így kiadtam az útját, szüleihez költöztek a gyerekekkel, majd összebútorozott a pasival, akivel megcsalt. Terhes lett tőle, de mivel a válás még nem volt kimondva (2 év után történt meg), így az a gyerek is az én nevemre került. 1,5 év után volt tárgyalás, amikor "levették" a nevemről.

Jómagam mindig látogattam a gyerekeimet, eleinte két hetente elhoztam őket hétvégére, majd elköltöztek vidékre, akkor havonta. Becsülettel fizettem is a tartásdíjat, ami nem volt alacsony, hiszen jól kerestem és ebből vonták a 2x20 százalékot. Második házasságomban is született két csemete. Elsőnél 1,5 év után vitte le a bíróság a gyermektartási kötelezettségemet 10 százalékkal. Visszamenőlegesen nem kaptam, ill. nem kapta vissza a levont 10 százalékot a harmadik gyermekem. A bíró arra hivatkozott, ex-nejem életszerűen felélte, így nem kérhető vissza. 😯 A legkisebb születése után már 2 évet ült a csökkentésen a bíróág! 😯 Visszamenőlegesen ismét nem adták vissza a levont többletet. ☹️ (Mondható, hogy a második két csemetém jogait kevesebbre ítélte a bíró.😯🤔)

Ekkoriban ismét a fővárosban éltek exemék, vagyis kéthetente nálunk voltak hétvégén a nagyobb gyerekeim.

Hogy mennyire nevelte ellenem a gyerekeket ex-nejem? Amiket tőlünk kaptak ajándékokat soha többé nem láttuk. Még amit keresztapjuk (barátom) vett nekik, azokat sem. (Lego, társasjátékok, ruhák, stb.) Mint később kiderült, ezeket azonnal eladta exem. 😯🤔😡 Állandó titkolózásra nevelte őket. Egy szót sem mesélhettek arról, hogy élnek, mit csinálnak, kivel találkoznak. Ha egyik mondott volna valamit, a másik odasúgta, tudod, nem szabad... 😯 Olykor meghallottuk.

Ex-em annyit pasival élt együtt, hogy követni sem tudom. 😯 Miközben az én második házasságom 19 éve tart és szépen, kulturáltan élünk.

Mára felnőttek, egyiknek saját családja is van két tündéri unokámmal. Amint megismerte párját elköltöztek ex-nejemtől az én szüleimhez, majd pár évvel később saját házat vettek. Ex-nejemmel, anyukájával nem tartja a viszonyt! Elsőszülöttem viszont annyira függ az anyjától, hogy 30 évesen nem képes önálló élethez. Exem mostani élettársa nem jön ki fiammal, így két éve albérletbe lakik, de közel hozzájuk. Egyszerűen toál életképtelennek nevelte szegényt.

Hozzátenném, a bíróság, még akkor sem adta át nekem a gyerekek nevelését, gyámságát, amikor ex-nejem egyik időszakban anyaotthonba (hajléktalanszálló egyik formája) került velük. Előtte volt időszak, hogy úgy költöztek el vidékre, hogy hónapokig nem találtam meg őket. Ügyvédem a rendőrséggel kerestette meg lakcímüket, hogy legalább ügyintézést tudjunk indítani. Még második férje, harmadik gyerekének apja is ebbe a helyzetbe került. Az ő lánya is felnőttként hozzáköltözött! Én és második családom még avval a lánnyal is jóban vagyunk.