Mit tegyek, ha anyával soha nem tudunk normálisan beszélgetni?

Először is, kérd meg, hogy szeretnél vele úgy beszélgetni, hogy egyikőtöknél sincs ott a mobil. E

Mondd el neki őszintén, amit ide is leírtál, hogy szenvedsz a közönyétől, vagy közönyösségétől, hogy neked nagyon is számít mit gondol a napi - iskolai, magánéleti - gondjaidról, szeretnéd, ha segítő szándékkal hallgatna meg, ha éreznéd a támogatásád, a bizalmát.

Nem írod, milyen volt Anyukád a válás előtt? Milyen volt régebben a kapcsolatotok? Azóta változott meg?

Édesapáddal tartod a kapcsolatot? Vele jobban szót értettél? Megannyi kérdés, aminek a megválaszolása igen fontos és ezt együtt kell kezelni.

Nyilván anyukád nem volt mindig szülő. Attól, hogy valakik gyereket csinálnak igaz szülői státuszba kerülne, de a hozzáértés már nem jár ezzel együtt. Magyarán mondva anyukád valószínűleg egy igazi h*ly* p*cs* és az is lesz mindig, ezen nem változtat a szülői mivolta. Rengeteg ilyen ember van és rengeteg ilyen lány, fiú van most hasonló helyzetben a világon. Azért ez vigasztaljon kicsit!

Továbbá minél hamarabb van esélyed dobbants otthon. De azért ezt ne úgy oldd meg, hogy függőségbe kerülsz egy másik ember által ugyanúgy, aki mondjuk a fiúd lesz. Természetesen, ha egy jó embert fogsz ki más a helyzet. Ne a rosszfiúkra menj (sajnos sok lány elköveti ezt a hibát újra és újra) inkább a visszafogottabb srácokra, vagy a jófiúkra. Persze csak, ha ezt ki tudod vitelezni. Anyukádék se véletlenül váltak el! De a lényeg, hogy nem kell aggódni annyira, fog vissza a kommunikációt maradjon egy átlagos szint. Fiatal vagy előtted a jövő, próbálj megtenni mindent amit te tudsz. Sok szerencsét!

Semmiképp ne diagnosztizáld. Ne mondd, hogy szenvedsz, mert ő közönyös, ő érdektelen, ő ilyen, ő olyan. Nem így kommunikálunk helyesen. Kizárólag a saját érzéseidről beszél anélkül, hogy róla szólna.

Anya, nagyon szomorú vagyok, mert egyedül érzem magam.

Anya, magányos vagyok, úgy érzem nincs kivel beszélgessek a Petin (a barátod neve) kívül, pedig szükségem lenne néha arra, hogy más emberekhez is kapcsolódjak.

És erre mond valamit.

De ez szív emberekkel működik. A reakcióból látni fogod. Rengeteg, de rengeteg szülő nem szereti a gyerekét. Fel lehet dolgozni terápiában egy jó pszichológusnál. Sosem a másikat szereljük vagy szereltetjük meg, csak a saját dolgainkra vagyunk hatással.

Ez, amit leírsz sajnos mindennapos, gyakorló, hamarosan coach-ként szinte csak ilyen történeteket hallok és ez nem javítható pár ide leírt válasszal.

Anyukád mindig ilyen volt egyébként, vagy pl a válás óta ilyen?

Egyébként én a helyedben innentől a munkahelyi gondjait se hallgatnám végig, ugyanolyan közömbös lennék, hátha észreveszi magát (habár szerintem nem fogja, csak felháborodik hogy milyen hálátlan vagy).

detto.

HIÁBA MINDEN!

Inkább add fel. zárkózódj el teljesen. ha akar beszélgetni veled akkor is zárkózódj be. úgyis csak a saját gondjait mondja el mindig és a te gondjaidat sohase.

tanulj, rajzolj, fess stb. zárkózódj be a szobádba így egy teljes évig. ha csak hetekre, hónapokra az hiába való. egy vagy 2 évre.

hidd el kelleni fog neki a beszélgetés. vagy ugyanaz lesz vagy végre téged is meghallgat.