Hogyan ne érdekeljen anyám véleménye? Akinek sikerült teljesen elszakadni attól, hogy érdekelje, hogyan csinálta?

Minél többet hallgatod, annál nagyobb befolyással lesz rád. Szóval ne legyen lelkiismeret furdalásod, hanyagold nyugodtan. Nem érdemes toxikus emberekre időt és energiát pazarolni, családi köteléktől függetlenül.

Én is külföldön élek, hasonlóan problémás az anyám, és mióta nem tartom vele a kapcsolatot, nagyságrendekkel jobban érzem magam.

Fókuszálj azokra az emberekre, akik képesek viszonozni a szeretetet és figyelmet, amit adsz nekik.

Ne is mondd. Nálunk ugyanez volt.

Végül határt húztam, hogy "Anya, mostantól fogva csak szombatonként beszélünk, és ÉN FOGLAK HÍVNI, NE HÍVOGASS, NE ÍRJ, mert nem érek rá/gyerekemnek segítek/párommal van dolgom/akármi. Ha te ezt nem tudod elfogadni, akkor csak havonta egyszer fogunk beszélni, vagy akkor sem." - és tartottam magam ehhez. Nálam elég volt, de te akár a telefonszámodat is lecserélheted, és akkor tényleg nem fog - tudni hívni, te pedig hívhatod őt egy google-telefonszámmal, vagy a *67-es módszerrel.

És nem is hazudsz ezzel a szöveggel, hiszen nyilván a gyereke(i)d is szivesebben beszélgetnének veled, mint hallgatnák, hogy anya már megint a nagyival beszél, és utána ideges lesz és szomorú. A párodnak is rád van szüksége, nem az anyós hisztijét hallgatni.

Neked pedig óriási segítség lesz, ha nem minden nap beszélsz/írsz anyádnak, hanem csak hetente 1x.

A facebook messengert is le lehet törölni a telefonról, számomra az volt a legjobb döntés, így ott sem tud anyám nyaggatni. Sőt, a facebookra be sem lépek, csak hétvégén, mert aki IGAZÁN fontos, az meg tud keresni más úton.

Ami a kritikáit illeti, nyugodtan mondd meg neki, hogy fejezze be, senki nem kérdezte a véleményét. Ha nem tud arról beszélni veled, hogy hogy van a macskája és a szomszéd almafáját kidöntötte a vihar és Jucika férje meggyógyult a covidból, akkor le kell zárni a beszélgetést. Neked meg nem szabad mindenről beszámolnod, hogy mikor mit csináltál, mert akkor ott van a lehetőség neki, hogy kritizáljon. A beszélgetéseket kezdd azzal, hogy TE kérdezel, és amikor már nincs több kérdés aznapra, akkor hirtelen fejezd be, "jaj, ne haragudj, mennem kell, majd hívlak a következő szombaton! Puszi anya, szeretlek!" - és leteszed.

Egy papirra szoktam ősszeírni a kérdéseimet, a fodrászától kezdve az összes anyámat érintő témába belekérdezek, és nem engedem, hogy ő kérdezzen. Ha mégis becsúszik egy kérdés, akkor egy általános "minden a legjobb, mert a párom tökéletes/a gyerekem tökéletes/- és mi van a dokiddal anya? mikor voltál nála? - kb igy.

Tudom, hogy nehéz, de muszáj valamit csinálni, mert az ember beleőrül abba, hogy a állandóan nyakadban ül (képletesen).

Légy erős!

Így: telefont nem veszem fel, üzenetekre nem reagálok.

Megsértődik? Oké, tegye. Mondjuk NEKEM lenne okom, amiért 34 évesen is kölyökként kezel :D, de ezt már rég elengedtem.

Ha nem akarom, hogy egyen miatta az ideg - és nem akarom -, akkor ignore.

Egyszerűen már rég belefáradtam a kéréseim ismételgetésébe. Nem fogja fel úgysem, akkor meg mit szórakozzak?

Ő eszi a kefét, amiért a saját hibájából semmit nem tud rólam, én azonban full nyugodt életet élek 1000+ km-re.

Határhúzást tanulni kell.

Az nem jön csak úgy. Amikor megjelenik a híres hármas egy beszélgetés során: bűntudat, szégyenérzet, lelkiismeretfurdalás, akkor sajnos bántalmazó a kapcsolat. És a bántalmazottnak nincs érzelmi eszköztára pont a fent említett érzések miatt, ami a "kapásból nemet mondok és leszarom a véleményed" kimondására sarkallná. Tudja, hogy ezt kell, mindenki tudja, hogy határt kell húzni az ilyen emberekkel kapcsolatban, csak azt nem, hogy hogy.

Határmeghúzó tanfolyamon tanultam én is meg.