A brit és skandináv nevelési stílusban miért természetes, hogy a gyereket 18-20 körül kiteszik, hogy “éljél ahogy tudsz”?

Skandináviában van egy alapjogon járó összeg havonta, plusz az egyetemek is teljesen ingyenesek. Persze az albérletek drágák, viszont a fizetések is magasak.

Teljesen más szitu, mint nálunk, ahol tegyük fel, hogy a gyerek Pestre jön egyetemre. Nincs alapjogon járó pénz, a diákmelók szarul fizetnek és az albiban olyan lakotarsai vannak, akik éjjel-nappal buliznak. Költözni nem tud, mert pénze nincs, örül, hogy kijön a fizujából. Mivel nem tud rendesen tanulni, ezért még fizetősre is átteszik az egyetemen. Innentől kezdve pedig ha még folytatni is akarja, akkor jöhet a diakhitel és az eladósodás. Más világ a skandináv és a magyar.

Ez nagyon sokszor nem csak pénz, hanem kultúra kérdése. Déli népeknél teljesen normális, hogy több generáció együtt él. Északiaknál nem.

A skandinávok nagyon nagy többsége mindig is zárkózottabb, maguknak való, introvertált és depressziós emberek voltak (ill. azok ma is).

Valaki azt írta, hogy ne legyenek életképtelenek.

Hát ezen eléggé felröhögtem, nem tudom, az illető élt-e hosszabb távon skandináv országban...ott ahol a nyugtatót úgy veszik be, mint a cukrot, depresszió még a magyar átlagnál is rosszabb! Öngyilkosság kb. mindennapos dolog. Már mentális eutanázia is felütötte a fejét. Amelyik nép így viselkedik, elég sok mindennek nevezni, de hogy életképes-e azt erősen kérdőjeles! Ráadásul reprodukciós rátájuk is a béka segge alatt. Akkor ki is itt az életképtelen?