Feleselés/Vélemény nyilvánítás?

5-ös. Nem tudod értelmezni a vélemény szót, úgy érzem.

És mivel a kérdésben példa sem volt, az általános választ adtam.

A te példádban nem véleményt kérsz, hanem eldöntöd, hogy teszel sapkát, vagy sem.

Én azokra a véleményekre gondoltam, ami más ember viselkedésére, öltözetére, cselekedeteire, döntésére ,akármilyére szól, anélkül hogy az illető kérdezte volna.

Például veszek egy samsung telefont, boldog vagyok vele, te meg jössz, hogy az android rossz, az iphone sokkal jobb, miért nem azt vettem, stb. Na én az ilyen példákra gondoltam.

Bárhány.

Én a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy milyen, mikor még azt se döntheted el, hogy milyen ruhát veszel fel másnap az iskolába, vagy hogy veszel-e majót és harisnyát. Az ételekről nem is beszélek. Azt kellet enni, amit adtak, ha akartam, ha nem.

Gondolom ezért is van az, hogy egyetemista korom óta sose öltözök fel rétegesen a rendes ruha alá, és levest se eszek...

Gyerekként nagyon dadogtam, ezért minél jobban próbáltak beszéltetni. Mesét kellet olvassak, stb. Persze mikor ment a híradó, vagy mesélni akartam valamit magamtól, akkor elkussoltattak...

A döntésképtelenség legkésőbb 8. végén fog problémát jelenteni, mikor iskolát kell választani, a vélemény hiánya meg az első fogalmazásnál, ahol véleményt kérnek.

A feleselést mindenki úgy kezeli mint valami nevelési kudarcot. Egy kamasz gyereknek DOLGA megkérdőjelezni a szüleit, ez az önállósodás része.

[link]

Ebben a videóban erről is van szó, érdemes megismerni a gyerekek egészséges fejlődési szakaszait, és kicsit empatikusabban állni hozzájuk.

#13 Azért a te szüleid, ne is haragudj, elég furák. Nem beszéltetni kell, hanem logopédushoz vinni minél hamarabb. Az öltözködés furi, ha elég réteges, vegyél fel, amit akarsz, de azért felnőttként ne mutogass már a szüleidre, hogy nem öltözöl fel rendesen télen. :D

A kaja meg... Amíg emberi fogyasztásra alkalmas, azt eszed, amit eléd raknak, nem étteremben vagy. Ebben mondjuk egyetértek az ilyen szülőkkel, még mindig jobb arcok és jobban főznek valószínűleg, mint a sulimenza. Én sem állhattam fel az asztaltól, amíg nem fogyott el a kelkáposzta, hiába szóltam, hogy elég, rákerült plusz egy kanál. Nem is baj, legalább nem lettem nyávogós, válogatós felnőtt, mint annyi exem. Csak azt sajnálom, hogy felnőtt koromig nem adtak brokkolit, mert egyik szülőm nem ismerte, a másik szülőm nem szerette, így csak felnőttként ismerkedhettem meg vele, amikor már magamra főztem.

Nálunk ez úgy volt, hogyha a gyerek harisnya-szoknyában akart elindulni télen, mert üvöltött, hogy ő nem vesz fel nadrágot, akkor oké, jössz vastag harisnya-szoknyában.

Bocs, amiért nem vagyok hajlandó korán reggel a hányást takarítani, mert annyira belehergeli magát a hisztibe (nem, olyankor nem használt szép szó, ha apa kérte, ha én, ha a nagyobb tesó...).

Fázni nem fázott, mert a csizmája hosszú volt, a szoknya téli, meg a kabát is vastag.

De játszani azt nem tudott odakinn a többiekkel, mert az óvónők nem engedték - valamit valamiért, másnap már nem hisztizett a nadrág miatt.